Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - D´Agostino, Francesco - Erdő Péter (ford.) - Szilvásy László (ford.): Az igazságosság, individualizmus és szolidaritás között
60 FRANCESCO D'AGOSTINO gia érvényességében is). Ebből a szempontból az igazságosság filozófiája alkalmatlan arra, hogy a szabadságra reflektáljon, és arra kell szorítkoznia, hogy secundum quid szemlélje azt, vagyis csak azok közt a keretek közt, amelyeken belül ez az eszme az ő sajátos problémakörét érinti. Rawls tartózkodása attól, hogy további észrevételeket adjon hozzá ehhez a ponthoz, jelzi metodológiai komolyságát, és azt, hogy belül akar maradni az önmaga által megszabott határokon. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a továbbiakban, ha csak röviden is, de megkíséreljük átlépni ezeket a határokat. 6. Igazságosság és utilitarizmus Rawls kifejezetten ellensége az utilitarizmusnak. Az ő nézőpontjában az igazságosság nem a számításokból vagy az érdekek szigorú számbavételéből születik, hanem egy olyan előzetes opcióból (ez a tudatlanság fátyla mögül származik), amelynek lehet ugyan bizonytalan látszathasznossága, mivel nyilvánvalóan számol azzal a minden alanyt fenyegető kockázattal, hogy tudniillik kevésbé megbecsült társadalmi szerepbe kerül. Ugyanakkor az igazságosság nem abban a vágyban találja meg végső létalapját, hogy szembenéztünk ezzel a kockázattal, hanem inkább abban, hogy általánosan érvényes és egyetemesen bizonyítható. Az utilitarizmusnak, következetesen ragaszkodva saját elképzelése radikalizmusához, tartalmaznia kell azt a lehetőséget, hogy az egyes ember életét és szabadságát feláldozzák a többség jóléte érdekében. Ez a megoldás azonban nem összeegyeztethető Rawls paradigmájával. De miért nem egyeztethető össze vele? Rawls válasza erre a kérdésre összefüggésben van a saját kutatásai alapján álló kérdésfeltevéseivel és sajátos eljárásának jellegéből következik, mivel az utilitarista opció megköveteli annak a valós szociális helyzetnek a pontos ismeretét, amelyben működni kíván. Semmi értelme nincs ugyanis ebben a rendszerben a tudatlanság fátyolénak. Nem lehet azonban számolni, ha nem ismerjük a rendelkezésre álló számokat. De amikor megismerjük az ilyen számokat, akkor már túl késő az igazságosság szempontjából történő megvitatásra, az érdekek logikája már elferdítette a nézőpontokat; az előnyöket élvezők elfogadnak néhány opciót,
