Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Gerl, Hanna Barbara - Török József (ford.): "A bárányt sietve egyétek!" : a keresztény liturgia mint anti-extázis
A BÁRÁNYT SIETVE EGYÉTEK 47 tanítás a kicsinységről, amelyet az isteni fényesség, a doxa-kabod felölt, az alázatosság (ami ott lesz a szenvedő Szolga alakjában is) a megsemmisítő hatalom helyett. A legmélyebb vallási tapasztalás egy nem evilágból való arc képében sűrűsödik, aki azonban meglepő világossággal érezteti jelenlétét. Az Istennel történő világos és személyes találkozás kapcsán az ember - legyen férfi vagy nő - saját identitásának még élénkebb tudatára jut. Izrael, aki hosszú számkivetés során tapasztalatot szerzett identitása lehúzó-lealacsonyító gőgjéről (amely gőg ellen a próféták gyakran tiltakoztak!), az önmagával szándékosan, sőt erőfeszítések árán is azonosnak maradás élményét illetően az egész világ számára példává lett. A zsinagógái liturgia az isteni világgal a tapasztalás felől a „transz” felé haladó találkozás mintája szerint fejlődött: az ige, az emlékezés, a Tóra hagyománya nevében zajlott. A szombat rítusa tartalmaz ugyan étkezést és bort, ám nem a részegség vagy az öntudat orgiaszerű elvesztése céljából, hanem ellenkezőleg, teljes egészében a múlt, az emlékezet iránti hűség szolgálatában áll. Izrael valamennyi ünneplésére a sobria ebrietas a jellemző. Noé részegsége az emberek megoszlásának előzetes jele. Az, amit a hús- vétban ünnepelnek, átmenet és nem extázis. Izrael nem műveli a szándékos visszafordulást az öntudatlan homályos tartományaiba, sem az előzetes állati világba. Ellenkezőleg, az anti-extázisnak, az emberiség mértéktartásának biztosít kiemelkedő szerepet, ami az állatiasság felé haladással élesen szembeszegül. Az aranyborjút, vagyis a bika egyiptomi istenségét, a névtelen termékenység jelképét mint bálványimádó kultuszt elvetik. A jelenet egyértelmű: Mózes a kőtáblákon a törvényeket mint szigorú határokat emeli a pogány orgiák ellen. Nem a valamit keresik, hanem az Úr arcát, amint a 26. zsoltár állítja, akitől arcunk ragyogása származik. Átmenet és nem extázis: a keresztény liturgia dramatikája „Keljetek föl tisztelettel, legyünk összeszedettek, hogy békességben befogadjuk a szent adományokat”: a keleti liturgia ezeket a szavakat a fölajánlás alatt énekli. Keljünk föl, legyünk összeszedettek, békében: az egész keresztény liturgia alaptónusát ez a három szem-
