Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Jáki Szaniszló - Jáki Zénó (ford.): Angyalok, állatok és a hit fénye
ANGYALOK, ÁLLATOK ÉS A HIT FÉNYE 37 megrablása, mintha leszakítaná valaki embertársa ruhája szegélyét. Megelőzve a vádat, hogy mindez túlzásnak tűnik, megkérdezi: feltételezi-e valaki, hogy a Szentírás az angyalokról fölöslegesen beszélt, és ha beszélt, azt nem gyakorlati célból tette? És még tízegynéhány évvel a Katolikus Egyházba való megtérése előtt, kinyilvánított valamit ösztönszerű katolicizmusából, amikor nyilatkozott arról a tipikusan protestáns politikáról, amely egy gyakorlat feladását szorgalmazza csak azért, mert túlzásba vezethet: „Egy dologgal való visszaélés lehetősége eredményezheti azt, hogy teljesen felhagyjunk használatával.” Amikor ezt az elvet „tipikusan a mi [anglikán] egyházunk elvének” nevezte, úgy beszélt - bár saját maga előtt sem tudatosan -, mint egy katolikus, aki nem teszi magáévá a protestáns tévedést. Az angyalok tiszteletének meg kell nyilatkoznia mindennapi életünkben, hogy „ne tegyük a róluk való szemlélődést puszta érzéssé és képzeletünk fényűzésének egy fajtájává. Azt akarta, hogy az angeloló- gia túlmenjen a frázisokan, még ha hangzatosak is: „Sokan gyönyörűen tudnak írni és beszélni róluk [angyalokról] anélkül, hogy ők maguk jobbá válnának szép szózataikkal vagy közelebb kerülnének az éghez.” Az úgynevezett új katolikus teológiában sok példát találunk az angyalokról szóló tanulmányok között, amelyek teológiailag retorikai csillogásuk ellenére sem szépek. Egészen friss jelenség a The New Dictionary of Catholic Spirifuality-ben az „angyalok” címszó alatt megjelent cikk. Szerzőjének szándéka teljesen ellentétes Newman felbecsülhetetlen elvével, hogy „egy dologgal való visszaélés nem teszi feleslegessé használatát,” eltekintve ennek a visszaélésnek ismételten szándékos felnagyításától. Newman már eleve nem adott volna hitelt a cikk további kijelentésének, hogy a patrisztikus angelológia neoplatonikus beütés biblikus szólásmódban. Már sokkal előbb, mint amikor az ultraplatonista Pszeudo-Dionüsziosz előállt az angyalok ezoterikus kórusaival, az alexandriai teológusok, akik, Athanázzal az élen, Newman fő teológiai mesterei voltak, eléggé jól ismerték a platonizmust. Ok tanították Newmant, legalábbis így nyilatkozott az Apológiában, az angyalokról vallott biblikusán reális nézetre. Megtanulta tőlük tisztelni az angyalokat „nemcsak mint a Teremtő által alkalmazott szolgákat a zsidó és keresztény kinyilatkoztatásban, amint ezt látjuk a Szentírás lapjain, hanem azon túl, szintén a Szentírás értelmében, mint a látható világ
