Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Leonard, André - Gál Ferenc (ford.): Isten minket is maga mellé ültet Krisztus által
André LEONARD Isten minket is maga mellé ültet Krisztus által 1. Mértékünket nem magunkban hordozzuk. A görög szofistáknak az volt a véleményük, hogy mindennek mértéke az ember. Az állítás bizonyos mértékig igazolható, mert öntudatunknak egy korlátozott, de nagyon értékes részében a való világ csodálatos módon megvilágosodva jelenik meg. Tudatunk áttekinthetővé válik, a tér kitárul előttünk, és megadja azt a mértékegységet, amellyel magunkat és a dolgokat megmérjük. A fa nem tudja, hogy ő fa, mert nem képes magát megjeleníteni maga előtt, s azt sem tudja, hogy a világban jelen van. Nem hordozza magában sem a maga, sem a környezete mértékét. Az ember ellenben tudja, hogy ember, s tudatosan felméri helyzetét a világban, a világgal szemben és a világot magával szemben. Bizonyos mértékig felismeri saját emberségét, s éppen ezáltal nyílik benne egy ablak a világ egésze felé. Ahová figyelmét irányítja, oda már beleviszi a létnek egy határozott mértékét. Az ember tehát felméri magát és minden megtapasztalható létezőt. Azonban maga is teremtmény, ezért nemcsak mérő alany, hanem megismert tárgy is. Az ember felméri a dolgokat, de alapul veszi a dolgokban meglevő mértéket, amely úgy jelentkezik, mint a Teremtő által hozott mérték. Öntudatunk világánál felismerjük, hogy mik a csillagok, de arról alkotunk ítéletet, amit nem mi hoztunk létre. Csak azt ismerjük meg, ami már elérhető. A dolgok azonban csak azért érthetők, mert a Teremtő kigondolta és megalkotta azokat. Az ember tehát sem önmagának, sem a dolgoknak nem alapvető mértéke. Bármennyire ismeri magát, tudja, hogy nem magát hozta létre. Még tudatának felépítése is előre adott, és méginkább létének gyökere és végső meghatározása. Ha tehát már belső szentélyünk felfoghatatlan előttünk, mennyivel inkább az marad a sok összefonó-
