Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Lambrecht, Jan - Bolberitz Pál (ford.): Krisztus uralma
KRISZTUS URALMA 21 tények ezután már nem élhetnek test szerint. A valóságos átalakulás, amelyet a Krisztus-esemény hozott, s amelynek gyümölcse a Lélek birtoklása, az egyes keresztény számára többet jelent, mint elvi győzelmet. Mégis fennáll a lehetőség, hogy a keresztények nem új lelkületűk szerint élnek. Az a tény, hogy Isten Lelke bennük lakik, még nem teszi őket azonnal tökéletessé. Amikor az apostol a test szerinti életet leírja (Róm 7,7-25), természetesen azt fejezi ki, hogy olvasói milyenek voltak megtérésük előtt, azaz a megváltás kegyelmének felhasználása nélkül. Szándéka mégis az, hogy figyelmeztető képet adjon azokról a veszélyekről, amelyek a megváltott embert is fenyegetik. Az a tudat, hogy Krisztusban vagyunk és Lelkét hordozzuk, a figyelmeztetés alapja. Ebből következik a kötelesség. Vagyis az igehirdetéssel együtt jár az erkölcsi intelem. Az lKor 15-ben és a Róm 8-ban közös téma Krisztusnak és a benne hívőknek a feltámadása. Krisztus elsőnek támadt fel a holtak közül, s az ő feltámadásából következik az emberek feltámadása. Krisztus a feltámadásában veszi át királyi hatalmát, s uralma az emberek halálának megsemmisítésére irányul, hogy végül a halandóság beöltözzék a halhatatlanságba. A győzelmet tehát Krisztus által kapjuk. A Róm 8 ehhez kapcsolódva azt fejti ki, hogy Krisztus a feltámadása után is tevékenykedik és hatását a Lélek által fejti ki, aki egyúttal az Atya Lelke is. Krisztus feltámadásában a Szentlélek működött, s ő kelti életre halandó testünket is (Róm 8,1.). Pál szerint ez a tevékenység Krisztus királyi uralma, s azt eredményezi, hogy a benne hívők részesülnek megdicsőült életében. A két szentírási hely összehasonlításából még többet is kiolvashatunk. Az lKor 15,27-28 szerint Szent Pál a hatalmasságok legyőzését nem csupán Krisztusnak tulajdonítja, hanem Istennek, az Atyának is. O vet mindent Krisztus lába alá. A Róm 8,9-11-ben pedig azt látjuk, hogy nincs különbség Krisztus Lelke és az Atya Lelke között. Hasonlóképpen kimondja, hogy Krisztus bennünk lakik és a Lélek bennünk lakik. De míg az lKor 15,25-28-ban kizárólag Krisztus királyságáról van szó, addig a Róm 8-ban Krisztus és a hívők egységéről, s itt a figyelmeztetés is sokkal erősebb, mint a Korintusi levélben. A keresztények engedjék, hogy Krisztus Lelke vezesse őket és ne éljenek a test kívánságai szerint. Az is világos, hogy a feltámadt. Krisztus nem elszigetelve működik, hanem a hívőkkel, misztikus testének tagjaival együtt. Közösen bontakoztatják ki
