Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Lambrecht, Jan - Bolberitz Pál (ford.): Krisztus uralma
Jan LAMBRECHT Krisztus uralma Szent Pál apostol az 1 Kor 15,25-ben ezt írja Krisztus megdicsőüléséről: „Addig kell uralkodnia, amíg az Atya minden ellenségét lába alá nem veti”. Az eredeti kifejezést (baszileuein) úgy is lehet fordítani, hogy „királynak kell lenni”. Az apostol itt kétségtelenül a Zsolt 110,1- re céloz: „Ezt mondja az Úr az én üramnak, ülj jobbomra, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.” A Hiszekegyben a „fölment a mennybe” szavak után ezt mondjuk: „Ül az Atya jobbján.” Ez a mozdulatlan kép ma sokaknak érthetetlen, de nem nehéz megérteni, hogy itt Jézus megdicsőüléséről, végleges trónraemeléséről van szó, hiszen az apostol is az aktív uralkodás állapotára gondol. A meg- dicsőült Krisztus nem tétlen: az üdvözítésre kapott hatalmat. Ez az újszövetségi megállapítás felveti a kérdést: hogyan értelmezzük a megdicsőült Krisztus tevékenységét? Milyen értelemben nevezzük királynak és miben áll az uralma? Csak abban, hogy küzd ellenségei ellen, ahogy az az 1 Kor 15,25-ből következnék? Hol játszódik le a küzdelem? Hogyan van abba belevonva a világ, a mindenkori ember és mi magunk? Ezekre a választ természetesen csak az újszövetségi kinyilatkoztatásból olvashatjuk ki. De nem gyűjtünk össze minden utalást - hiszen pl. a Zsolt 110,1 idézet tizenötször fordul elő - hanem csak Pál apostol leveleiből választjuk ki a fontosabb helyeket. Krisztus aktív uralma. Az lKor 15,25-28-ban az apostol Krisztusnak a feltámadása és mennybemenetele közötti uralmára utal és ezt írja: „Addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. (Jtolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen mindent lába alá vetett". Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. Itt először is meglep bennünket, hogy Pál a 25. versben a Zsolt 110,1-et
