Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Schönborn, Christoph: Isten örökre ember is marad
8 CHRISTOPH SCHONBORN 22 értelme. Krisztus az örök Fiú, ezért a mennybemenetel révén embersége szerint is részesült az uralomban, hiszen a megváltás alapján élők és holtak ura lett.22 23 Ebben a kérdésben együtt kell nézni az örökkévalóságot és az üdvösség történetét, továbbá Krisztus istenségét és emberségét. Aki az Atyával együtt bennünket teremtett, az a megtestesülés által Megváltónk is lett,24 s így örök uralma megdicsőült emberségére is kiterjed. Viták azonban ebben az utolsó pontban is keletkeztek. A Zsolt 110,1 -ben ugyanis ez áll: „ülj a jobbomra, amíg ellenségeidet zsámolyul teszem lábad alá.” Ha ez megtörténik, Krisztus uralma véget ér? Pál apostol is azt írja, hogy ha már minden alá lesz neki vetve, akkorra ő is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben (lKor 15,28). Ankürai Marcellus, a Mikaiai Zsinat buzgó védelmezője és Athanáz barátja, szintén azt a nézetet képviselte, hogy az Atya jobbján való ülés csak Krisztusra mint emberre vonatkozik, és csak az emberré levés idejére érvényes, aminek volt kezdete, ezért vége is lesz. Vagyis hogy Krisztus emberségének csak időbeli jelentősége van és nem örök érvényű. Az idők végén a megváltás funkciója befejeződik, ezért emberségére nem lesz többé szükség. Azután Marcellus még tovább is ment, s ezzel ortodoxiája iránt is kétség merült fel: Isten Igéje, a Logosz végül maga is valamiképpen felszívódik az Atyában, s akkor Isten csak maga létezik.25 Ezzel pedig a Fiú isteni személyességét is kérdésessé tette. Az, hogy Krisztus emberségének csak átmeneti jelentősége volna, annak az erőteljes szellemi mozgalomnak a nézete volt, amely Órige- nészre hivatkozott. Egyes gondolkodók megütköztek azon, hogy Krisztus emberi teste örökre megmarad az isteni egységben, ezért Órigenészre támaszkodva igyekeztek képletesen értelmezni az Atya jobbján való ülést. A befolyásos szerzetes-teológus, Evagrius Ponticus egyszerűen azt a magyarázatot adta, hogy „Krisztusnak az előre létező szellemi lelke egészen fel van kenve az egység felismerésével... Vagyis 22 Contra Arianos II, 13. 23 (J.o. 138. 24 ü.o. 138 kk. 25 Lásd: A. Grillmeier, mint fent, II. k. 414 kk.
