Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Calster, Stefaan van - Győrffy Andrea (ford.): Hozzátartozóink halálánál
64 STEFAAN VAN CALSTER Keresztény szertartások. Az ősegyházban a holtak gyászolása új dimenziót kapott, mert Krisztus feltámadása új értelmet adott neki. Pál azt kívánja, hogy a keresztények ne úgy gyászoljanak, mint a hitetlenek: „Testvérek, a meghaltak sorsa felől nem akarunk tudatlanságban hagyni benneteket, hogy ne szomorkodjatok, mint azok, akiknek nincs reményük. Ha Jézus - ahogy hisszük - meghalt és feltámadt, akkor Isten Jézussal együtt elvezeti dicsőségre azokat is, akik meghaltak.” (ITesz 4,13-14). Ez a meggyőződés mérvadó volt a keresztény temetési szertartás kialakulására. Keresztény szempontból a gyásszertartásoknak ki kell fejezniük és szóba kell foglalniuk az élet és a halál értelmét. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus határozata ezen a téren újítást hozott. Elsősorban azok húsvéti jellegét emelte ki. Hirdetni kell Isten szavát a halálról és a feltámadásról. Ez valójában hitvallás, amely megszólítja a jelenlevő közösséget. Ami a keresztségben megkezdődött, az a hívő halálában teljesedésbe megy a húsvéti misztérium által, amely itt és most megjelenik az Egyházban. Az Egyház imádkozik, hogy az elhunyt testvér a halálból átmenjen az életbe, felvételt nyerjen a szentek közösségébe és az űr eljövetelekor részesedjen a feltámadásban. A keresztény hívő számára embertársának halála kell, hogy erősítse az örök életbe vetett hitet. A szertartás nemcsak abból áll, hogy az elhunytért imádkozunk és Istennek ajánljuk, hanem közvetíti a hitet és a reményt a hozzátartozók felé. A negyedik századtól kezdve találunk imákat a keresztény síremlékeken. Ezek többnyire kőbe vésett rövid fohászok. A hosszabb szövegek nagyrészt a Bibliából és a liturgiából valók. Először Egyiptomban tűntek fel ilyenek. Tartózkodásuk helyéül emlegetik Abrahám kebelét, amit Jézus is emlegetett (Lk 16,22). Keleten a legrégibb imákat a Constitutiones Apostolorum-ban találjuk, amely fontos kánoni és liturgikus szöveggyűjtemény, a 389 körüli időből. A halottakért való imában kérik a bűnök bocsánatát s azt, hogy Isten mentse meg minden szomorúságtól, s adjon neki helyet házában, a szentek között. Ismételten előfordul a kérés, hogy Mihály arkangyal, az égi seregek vezére vezesse a paradicsomba. Virrasztás a halott mellett. Az első keresztényeknél a halottat otthon ravatalozták fel, s csak később jött szokásba, hogy a templomba vagy más imahelyre vigyék, ahol aztán imával virrasztottak mellette.
