Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Rebić, Adalbert - Bolberitz Pál (ford.): A feltámadás hite az Ószövetségben
24 ADALBERT REBIC madásról is, de erről az egzegéták még vitáznak. A Zsolt 73,23-28- ban felismerjük a bölcsességi irodalom hatását, s már a dicsőség teljessége visszhangzik benne, amelyet Isten választottjainak szán. A zsoltáros reméli, hogy Isten elvezeti őt a mennyei örök életbe, mint ahogy ő a földön is Istennel akart lenni. De a feltámadásra ez a szöveg sem utal kifejezetten. A Zsolt 16,7-11 már a lényegre tapint: Isten nem hagyja a benne bízót az alvilágban, mert Isten legyőzi a halált és az igazat magához emeli. De a zsoltáros előtt még ismeretien az a mód, ahogy Isten ezt végbeviszi. A feltámadás hite a prófétáknál. Az első próféta, aki a feltámadást említi, Ozeás (6,1-3). Ő már a Kr. e. Vili. században hiszi, hogy Isten visszaadja az igaz embernek az életet és színe elé engedi. Ennek a szövegnek nagy volt a jelentősége az Ószövetségben, s Jézus feltámadásának eseményéhez ez áll legközelebb (v.ö. lKor 15,4).13 De az egzegéták szerint itt még a halál és a feltámadás motívuma a kánaáni földmíves kultúrából való, ahol a szavak a természet elhalását és újraéledését jelentik, s az élet visszaadása is inkább a nemzeti élet megújulására vonatkozik. Már említettük, hogy a héber gondolkodásban a betegség és a halál, a gyógyulás és a feltámasztás között nincs olyan éles különbség, mint a mi szóhasználatunkban. Mindenesetre Ózeás szövegét később az igazi feltámadásra magyarázták, ahogy azt a zsidó hagyomány és a Hetvenes-fordítás igazolja.14 A babiloniak Kr.e. 577-ben elpusztították Jeruzsálemet, s utána Ezekiel próféta beszélt Izrael házának helyreállításáról. Az ígéret földjére való visszatérést a kiszáradt csontok megelevenítésének képével érzékelteti (Ez 37,1-14). A kép Jahve rendkívüli erejét hirdeti, s a prófétát a csontok megelevenítésében kétségtelenül az ember teremtéséről szóló elbeszélés inspirálta (Tér 2,7). Íz 53,10-12-ben a feltámadás hitének bizonyos fejlődését találjuk. Ez az úgynevezett Deutero-Izajás rész a Jahve szolgájáról szóló 4. énekben Izraelnek a fogságból való visszatérését ünnepli. Isten szolgájának történetében felismerhető Isten népének az üdvössége. Az Újszövetség azonban Krisztus feltámadására alkalmazta. 13 K. Lehmann, Auferweckt am dritten Tage, 1968, 228 kk. 14 V.ö. Osty, La Bible, 1973, 113.
