Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Rebić, Adalbert - Bolberitz Pál (ford.): A feltámadás hite az Ószövetségben

Adalbert REBIC

A feltámadás hite az

*

Ószövetségben

A holtak feltámadásába vetett hitet az Ószövetségi Szentírás csak fokozatosan bontakoztatja ki, Mózes öt könyve, a Pentateuchus nem beszél róla. A prófétáknál olykor előfordul a szó, de inkább a gyógyulás vagy a nemzeti megújulás jelzésére (lKir 17,17-24; 2Kir 4,31; Óz

6,1-5: Jer 53,10-12; Ez 31,1-14). Csak a későbbi könyvekből olvasható ki a feltámadás hite világosan, sőt ebben a korban ennek a meggyőződésnek már nagy a jelentősége (Dán 12,1 kk; 2Mak 7,1 kk). A hit teljes megfogalmazásához jelentősen hozzájárult a bölcses- ségi és az apokaliptikus irodalom. Egyes zsidók azonban még Jézus korában is megkérdőjelezték a feltámadást. (Mk 12,18-27). A szaddu- ceusok egyenesen tagadták, a farizeusok ellenben vallották. A hitbeli meggyőződés fejlődésében a történelmi eseményeknek nagy szerepe volt. A feltámadás hite választ adott pl. a vértanúk sorsára a IV. Antiochus-féle vallási üldözés idején. A bibliai hagyomány elmélkedett ezekről az eseményekről, s közben a Jahve-hitre támaszkodott, sőt bizonyosságot szerzett belőle.1 2

A feltámadás hite évszázadokon át nem foglalkoztatta az ószövetségi népet, mivel erős közösségi érzésben éltek, s az alapvető kérdés nem az egyén továbbélése volt, hanem a népé, mint egészé. Az egyes tagok meghalnak, de a nép megmarad. Az egyes igaz ember továbbélésének kérdése akkor jelentkezett, amikor látták, hogy a vallásos ember Istenbe vetett hite miatt elveszítheti életét, ezért azt Isten igazságosságának és hatalmának valahogyan pótolni kell (Zsolt 37; 47; 73; Jób). Ebből a szempontból a feltámadás hite válasz volt egy

1 Vö., R. Martin-Achard, La mórt en face selon la Bible hébraique, Genf 1988, 102.

2 R. Martin-Achard, In: Dictionnire de la Bible, Supplement, 1981, 447