Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
76 KERESZTY RÓKUS O. CIST. Érdekes jobban szemügyre venni, hogyan értékeli Bultmann a Feltámadott megjelenéseit. Szerinte ezek a történetek ugyanarra az egzisztenciális történésre utalnak, amelyben minden hívőnek része van, mikor a kérügméban Isten Szavával találkozik. Clgyanakkor Bultmann elismeri, hogy Pál nem így értelmezi 1 Kor 15,3-8-at. De nem is fogadja el a kérügma részeként az itt megadott jelenések listáját. T. i. Bultmann szerint Pál itt „végzetes” irányban indul el, amennyiben „bizonyítékot keres a kérügma számára”. Itt azonban kiderül, hogy Bultmann nem engedi, hogy az újszövetségi szerzők szabják meg, mi tartozik valójában a kérügmához; önkényesen, saját filozófiai és teológiai előítéletei alapján ő maga dönti el. Amint láttuk, Marxsen elismeri, hogy Jézus halála után a tanítványokkal valami történt, valamiképpen megtapasztalták Jézust. De szerinte ez az élmény olyan meghatározatlan volt, hogy többféleképpen lehetett értelmezni. Szem elől téveszti, hogy Pál és az evangéliumok szerint Jézus halála utáni megtapasztalása nem valami homályos érzés vagy meghatározatlan élmény, hanem egyértelműen a Feltáma- dottal való találkozás; semmi kevesebbre nem lehet redukálni. Pál és az evangéliumok nem csak azt akarják mondani,hogy Jézus ügye továbbra is érvényes. Azért érvényes, azért örökre eszkatológikusan aktuális, mert Jézus személyesen legyőzte a halált. Marxsen értelmezésében Jézus végső fokon nem élhet tovább másként, mint ahogyan a költő él „ifjú szívekben”, ahogyan minden nagy gondolkodó, vallásalapító vagy politikus „ügye” túléli az illető személy halálát. Valaki vallhat ugyan ilyen nézetet Jézusról, de állíthatja-e, hogy ez az Újszövetség Feltámadottról szóló üzenete a mai kor számára? Amit láttunk, az korai Pesch (Schlette is efelé hajlik), Fiedler és Broer azt gondolják, hogy a megjelenések kérügmája és elbeszélései pusztán az apokaliptikus irodalomból kölcsönzött írói fogások, amelyek nem valóban megtörtént eseményekre utalnak. De nem vették figyelembe, hogy az evangélisták nem a szokványos apokaliptikus irodalmi formát használják, amely a halottaknak a történelem végét jelző, világkatasztrófával egybekötött feltámadását írja le. A Feltáma- dottal való találkozás elbeszélése egy eddig nem ismert irodalmi 42 42 Bultmann, Kerygma and Myth, 112. o.
