Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása

86

KERESZT/ RÓKUS O. CIST.

hanem a Krisztus keresztrefeszített és sírba helyezett testéből és leikéből, amellyel az örök Fiú az emberi szeretet legnagyobb aktusával a kereszten véglegesen átadta magát Atyjának. De ezek az emberi „okok”, helyesebben előfeltételek elégtelenek arra, hogy a feltámadt Krisztus valóságát létrehozzák: az Atya isteni ereje támasztotta Jézust új életre.

Ha egyszer a feltámadás valóságát hitben elfogadtuk, a világmindenséget és az emberi történelmet egészen új fényben látjuk. Többek között:

1. Megértjük, hogy a kozmikus feljődés pozitív cél felé halad. A fejlődés minőségi ugrásai (élettelenből élő anyagig, állatból az emberig) nem a véletlen kegyetlenül abszurd játéka, amely a naprendszer elöregedésével előbb-utóbb szükségszerű tragédiába torkollik, hanem a fejlődési folyamatból le nem vezethető végső beteljesedés első lépései.

2. Ha Krisztus feltámadása valóság, akkor az emberi szívnek az élet, igazság, jóság és szeretet abszolút teljességére irányuló vágyai nincsenek halálra ítélve, hanem legvakmerőbb reményeinek is meghaladó beteljesülést nyernek.

3. S ez a beteljesedés az ember természetes testi-lelki egységét nem szakítja szét, hanem inkább tökéletessé teszi. Krisztus feltámadt testével egyesülve az ember lelke és teste együtt részesedik az örök életben és otthonra talál egy új, Isten Leikétől átformált teremtésben.

A II. Vatikáni Zsinat szerint a húsvéti misztérium ünneplése az évközi vasárnapok során is folytatódik. A fenti tanulmány ennek szellemében került közlésre, (szerk.)