Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
58 KERESZT/ ROKÜS O. CIST. hiszen nem a szubjektum, hanem a szubjektumon túli valóság okozta. Sőt történeti eseménynek is nevezhetjük, hiszen az érzékelés rendjében történő eseményről van szó, amelynek valóságát Pál tanúsítja és beleállítja hasonló, szintén szemtanúkkal igazolt események időrendi sorozatába. A 6b verset („akik közül a legtöbben még életben vannak, egyesek azonban elhunytak”) valószínűleg Pál adta hozzá a kérügmá- hoz. A megjelenések történetileg igazolható jellegét azzal is hangsúlyozza, hogy fölhívja olvasói figyelmét: saját tanúságtételét egybevethetik a még életben lévő sok száz testvér tanúságával. Másrészt a feltámadt Krisztus nem csupán objektív, azaz Pálon kívül álló valóság. Krisztus egyszerre Pál felett és Pálban volt, és a találkozás átformálta Pál szubjektumának a legmélyét. Más, „normális” ember csak Pálon kívül létezhet, nem „benne”. Krisztus azonban, bár végtelenül Pál fölött áll, mégis végtelenül közel van Pálhoz, - hiszen a feltámadt Úr Isten transzcendens és immanens létmódjában részesedik. Krisztus Pál lelkének legmélyére hatol, megtör minden ellenállást, átformálja értelmét és akaratát, teljes megtérést, „metanoiá”-t hoz létre. Pál belép az Egyházba, amelyet eddig üldözött és megkeresztel- kedik. Meghal eddigi „én”-je: többé már nem az a buzgó és magabiztos farizeus, aki a törvény hűséges megtartásával dicsekszik. Mindaz, amire eddig büszke volt, most „szeméf’-nek tűnik, mindazt, amit eddig nyereségnek tartott, odaadja, csakhogy Krisztust megnyerje. Új ember, új teremtés, akinek egyetlen öröme, hogy Jézus Krisztus szolgája és apostola lehet. Krisztus él benne és ő Krisztusban (vö. Fii 3,7-14; Gál 1,13-17; 2,15-21). Az Apostolok Cselekedeteinek első elbeszélése Pál megtéréséről (9,1-9) mindenben megegyezik a páli levelek utalásaival, de elmélyíti a Jézussal való találkozás teológiáját. A damaszkuszi találkozáskor Jézus apokaliptikus dicsőségben nyilvánítja ki magát. A vakító fény Pált földre dönti, de nem veszi el szabadságát. Csak azután ismeri föl Jézust, miután hisz szavának: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl”. A feltámadt Jézus egyrészt közvetíti azt a kezdeti hitet, amelyben Pál felismeri Jézust, másrészt a Feltámadottal való találkozás Pál hitének 12 tartós alapjává válik. 12 12 ApCsel 22,6-11 és 26,12-19 megegyeznek abban, hogy Pál csak a hitben ismeri fel Krisztust.
