Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása

56 KERESZTY RÓKUS O. CIST. név felett való neve”-t, Jahvé nevét kapja meg. Ezért minden teremt­mény úgy imádja Jézust, amint egyedül Jahvét lehetett imádni az Ószövetségben.ö Miért emlegeti a kérügma, hogy „feltámadt a harmadik napon az írások szerint”? Ozeás 6,2 az egyetlen ószövetségi szöveg, amelyik a harmadik napon történő „feltámadás”-t említi: „A harmadik napon feltámaszt minket, hogy a jelenlétében éljünk”. A próféta itt a bűnös és a megbüntetett Izrael metaforikus feltámasztásáról beszél. Ezért nem valószínű, hogy valaki ebben a szövegben Jézus feltámadásának megjövendölését látta volna, hacsak nem a „harmadik napon” kifeje­zés miatt. De ha emiatt választották, ez azt jelenti, hogy a „harmadik nap”-nak kezdettől fogva jelentősége volt. S erre a jelentőségre a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az üres sírt a harmadik napon fedezték fel az asszonyok, és Jézus először harmadnap jelent meg az asszonyoknak, illetve tanítványainak. A föltámadás valóságát a kérügma és Pál a megjelenések valósá­gával bizonyítja. Pál az 5-7. versekben egy hagyományos megjelenés­listát idéz.8 9 Azzal, hogy a neki szólót a Kéfásnak és a tizenkettőnek való megjelenéssel egy sorba állítja, Pál azt a meggyőződést jelzi, hogy a Föltámadott ezen utolsó megjelenése ugyanolyan természetű volt, mint az előzők. Ezért, ha Pál élményét elemezzük (amelyről gyakran beszél), megtudjuk, mit gondol a Föltámadott többi megjelenéséről is. „Legutoljára pedig az öszes között, mint torzszülöttnek, megjelent nekem is” (v. 8). Pál gondosan megkülönbözteti ezt a találkozást azoktól a misztikus elragadtatásból eredő látomásoktól és kinyilatkoz­tatásoktól, amelyekben később részesült (2 Kor 12,2-5: opthasziai és apokalüpszei). Pál szerint a föltámadt Krisztussal való találkozás egy egyszeri eseménysorozat része: Jézus halála után, a Péternek, a tizenkettőnek, a több mint ötszáz testvérnek, Jakabnak és az összes többi apostolnak való megjelenés után történt. Lássuk részleteseb­ben, mit gondolt Pál erről a találkozásról. Két szövegben különböző 8 Fii 2,11. Fii 2,6-11 szintén egy Pál előtti szöveg: liturgikus himnusz, amelyet Pál beleépített levelébe. Ld. J. A. Fitzmyer, „The Aramaic Background of Philippians 2:6-11", CBQ 50 (1988), 470-483. 9 Esetleg két különböző jelenéslista (5-6 a és 7) kombinációjáról van szó; 6b pedig páli hozzáadás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom