Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
AZ EGYHÁZFEGYELMI SZABÁLYOK ÉRTÉKE... 73 Minthogy a „doctor eximius" rendszerében nem csupán a kinyilatkoztatott és tételes isteni jog, hanem a természetes jog is isteninek minősül, a jognak mint olyannak a rendszere Suareznél mutatkozik meg a legteljesebb egységben. A „ius divinum, sive naturale, sive positivum” trilógia a katolikus teológia és kánonjogtudomány közös kincsévé vált. Annyira közkeletűvé lett, hogy az 1917-es Egyházi Törvénykönyv egész egyházjogi rendszerét megalapozó fogalomként (1917-es CIC 2. k., 27. k., 1509. k.) szerepelt, sőt - bár kevesebb meggyőződéssel - hasonló funkciót kap az 1983-as Codexben is (199. k. 1). db. A kánoni jogszabály értéke az üdvösség vonatkozásában Ezért nem meglepő, hogy Suarez - eltérően a „doctor communis”- tól - kifejezetten is foglalkozni tud a kánoni joggal mint a világi, emberi jogtól különböző jogi valósággal. Valóban, a suarezi rendszerben az emberi, világi jog a természetes isteni jogból fakad, a kánoni jog azonban közvetlen kiindulását a pozitív isteni jogban találja meg. A világi, emberi jognak a természetes isteni jogtól való ontológiai függése alapján Szent Tamás azt állította, hogy az emberi törvényhozó alárendeltjeit nem csupán külsőleg, hanem lelkiismeretben is kötelezheti. A kánoni törvénynek a pusztán hittel megismerhető pozitív isteni jogtól való sajátos ontológiai függése alapján a „doctor eximius” (Suarez) arra a következtetésre jut, hogy az egyházi törvényhozónak arra is hatalma van, hogy alárendeltjeitől pusztán emberi cselekedetek végzését követelje. Ezzel az állításával Suarez levonta az összes lehetséges következtetést a jognak abból a belső tételéből, melyet a bibliai hagyomány tartalmazott, s amely már egyértelműen kitűnt a kilencedik és tizedik parancsolatból is. Ezt a suarezi tanítást az 1917-es Egyházi Törvénykönyv pl. 593. kánonjával tette magáévá, melyben a szerzeteseket jogilag kötelezi arra, hogy az életszentségre törekedjenek. Ám, mint látni fogjuk, elkerülhetetlen volt, hogy az 1983-as Codex ne lépjen túl a szerzetesek életállapotán, és ne terjessze ki ezt az elvet az összes keresztény hívőkre, világiakra, klerikusokra és szerzetesekre egyaránt. Suarezzel a középkori keresztény jogi gondolkodás elérte fejlődésének csúcsát. A latin teológiának az „universalia in rebus” (az egyetemes fogalmak a dolgokban) elvét tartalmazó hilemorfista rendszert használva sikerült szigorúan alkalmaznia a megtestesülés teológiai
