Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Schönborn, Christoph - Viz László: A katekizmus vezérgondolatai, fő témái
58 CHRISTOPH SCHONBORM fejezik ki, amint arra már rámutattunk, a hit belső lényegét, ami köré minden más csoportosul; ezek képezik minden magyarázat hátterét. Az eddigiekből következően meg kell nevezni egy harmadik szempontot is: a katekizmus külső felépítését. Ez az „építési terv" segíthet abban, hogy az egyes kijelentések helyértékét s összefüggésüket a keresztény hit fundamentumával világosabban megragadhassuk; mert ez a felépítés már önmagában is egy üzenetet hordoz, amelyet a következőkben szeretnék röviden megvilágítani. Egyértelműen kiderül, hogy az alapul szolgáló katekétikai szempont nem önkényes választás eredménye, sem nem régi katekizmusok felépítésének vaktában történt átvétele, hanem magára a műre van alapozva. Ratzinger bíboros már 1983. évi párizsi és lyoni előadásaiban világosan megfogalmazta ezt a szempontot. A katekizmus szerkezete „az Egyház azon alapvető élettevékenységeiből adódik, amelyek a keresztény lét lényeges dimenzióinak felelnek meg. így állt elő a legkorábbi időkben egy olyan katekétikai struktúra, amely lényegét tekintve visszanyúlik az Egyház létrejöttéig, azaz olyan régi - sőt még régebbi - mint a szentírási iratok kánonja. Luther éppen olyan magától értetődő módon alkalmazta ezt a struktúrát katekizmusai összeállításához, mint a „Catechismus Ro- manus” szerzője. Ez azért volt lehetséges, mivel nem egy mesterséges rendszerezésről volt szó, hanem egyszerűen a hit szükséges, és az emlékezetben élő „anyagának" összeállításáról, ami egyszersmind az Egyház életének elemeit tükrözi: az apostoli hitvallás, a szentségek, a tízparancsolat és az (Jr imádsága. A katekézis e négy klasszikus „fődarabja” - mint a katekétikai oktatás tagolódásának elemei és gyűjtő pontjai - évszázadokon keresztül elegendőnek bizonyultak, és megnyitották egyrészt a Bibliához, másrészt az élő Egyházba vezető utat. Az imént már mondtuk, hogy ezek felelnek meg a keresztény lét dimenzióinak. A „Catechismus Romanus” ezt fejezi ki, amikor azt mondja, hogy benne mindaz előadásra kerül, amit a kereszténynek hinnie (symbolum), remélnie (Miatyánk) és tennie kell (a tízparancsolat, mint a szeretet megélése módjainak tolmácsolása), és körülírja azt az életteret is, amelybe mindez rögzítve van (a szentségek és az Egyház)" [A katekézis krízise és annak leküzdése, i.h. 31. old.]. 1988-ban megjelent a „Catechismus Romanus” (CR) kritikai kiadása, az ún. „A Tridenti Zsinat Katekizmusa", melyet 1566-ban publikál-
