Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Piusz (XII.)(pápa): Az igazságos és tisztességes béke érdekében
73 az önző rendelkezés szabja meg, hanem a kölcsönös egyenlőség normái. 2. Hogy az ílymódon megszilárdított rend nyugalmas és tartós legyen, a nemzeteknek meg kell szabadulni a fegyverkezési versengés nyomasztó szolgaságától és attól a veszélytől, hogy az anyagi erő a jogvédelem szolgálata helyett annak erőszakos zsarnokává váljék. Az olyan békekötések, melyek nem tulajdonítanak alapvető fontosságot a kölcsönös megegyezésen alapuló, szervezett, fokozatos leszerelésnek akár gyakorlati, akár elméleti téren, és nem gondolnak annak becsületes megvalósítására, azoknak előbb vagy utóbb megnyilvánul tarthatatlanságuk, vagy életerejük hiánya. 3. A nemzetközi együttélés minden újjászervezése alkalmával az volna méltó az emberi bölcsesség elveihez, ha minden részről „in causa" levonnák a következtetéseket a múlt hiányai vagy szükségletei tekintetében. A nemzetközi intézmények alapításakor vagy újjáalakításakor - melynek oly magasztos, de egyszersmind annyira nehéz és súlyos felelősségű a hivatásuk - szem előtt kell tartani azokat a tapasztalatokat, melyek az eddigi, hasonló kezdeményezések hatástalanságából vagy hiányos működéséből eredtek. És, mivel az emberi gyöngeségnek oly nehéz, mondhatnánk, valósággal lehetetlen mindenről gondoskodnia és mindent biztosítania a béketárgyalások idején, mikor is nehéz dolog szenvedélytől és keserűségtől mentesnek lenni -, ezért ma jogi intézmények megszervezése - melyek a megállapodások becsületes és hű megvalósítására és szükség esetén azok átvizsgálására s javítására szolgálnak - döntő fontosságú egy békeegyezmény tekintélyének elfogadása és feltételei önkényes és egyoldalú megsértéseinek s magyarázásainak elkerülése tekintetében. 4. Különösen egy pontnak kellene magára vonnia a figyelmet, ha Európa jobb átrendezése a cél, s ez: a nemzetek, népek, valamint a faji kisebbségek igazi szükségleteinek és igazságos követeléseinek figyelembevétele, ama követeléseké, melyek, ha nem is elégségesek egy határozott jog megállapítására - mikor elismert és szentesített egyezmények vagy más jogcímek vannak érvényben, melyek ezekkel szembehelyezkednek -, mégis érdemesek a jóakaratú kivizsgálásra, hogy békés úton tárgyalják azokat, és ahol szükségesnek látszik, ott az egyezményeket méltányosan, bölcsen és
