Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Doré, Joseph - Török József (ford.): Teológiai áramlatok Franciaországban a II. Vatikáni Zsinat után
70 JOSEPH DÓRÉ Ebből fakad az a szükségszerűség, hogy a teológus foglalkozzon a pedagógiával. Ebből forrásozik a teológiának az a gyakorlata, amely új módszerek, eljárások kigondolásán túl képes új intézményeket létrehozni és segíti a keresztény közösségek vezetőit-szervezőit, hogy a többiekkel, a rábízottakkal együtt hitük értelmét keressék. Hátra van még egy harmadik jellegzetesség bemutatása. Megtörténik, hogy a teológia jelenlegi helyzetét (nem csak Franciaországban) úgy jellemzik, hogy csupán kézművességre korlátozódik. Ezalatt azt értik a kritikusok, hogy elmúlt a Kari Barth-féle nagy összegzések kora, mint amilyenek Karl Rahner, Hans Clrs von Balthasar, Yves-Marie Congar, Henri de Lubac nevéhez fűződtek egykoron... Ez mind igaz, ám ki tudná tagadni, hogy a darabokra tördelt kultúra korában, a sokarcú kihívások és álságos hazugságok idején a válasz-kísérletek, útkeresések, új lehetőségek iránti kutatások - ha Isten is akarja - nem hordozzák-e magukban az új utak lehetőségeit? Ez elválaszthatatlanul együtt jár bizonyos „kézművességgel”, sőt „barkácsolással”. Most tehát olyan órában vagyunk, amikor a teológia tudományának nagy művei világítótorony maradnak, mialatt a változó társadalom és kultúra számára másféle világításról is kell gondoskodni. A jelenlegi vetés pedig majd szárba szökken és kalászt hoz. Befejezés Jelezni kell még, hogy számos, jelenleg ténykedő teológus a három, föntebb tárgyalt teológiai irányzat egyikéhez sem tartozik. Vagy történelmi forráskutatásokat végeznek: patrisztikus, illetve középkori szövegek kiadásával, tanulmányozásával foglalkoznak. Vagy Hans (Jrs von Balthasar példájára Isten Igéjének, a keresztény kinyilatkoztatásnak egyszerű visszhangjai óhajtanak lenni, hangsúlyozván, hogy értekezéseik tárgya, a kinyilatkoztatás saját maga is képes megküzdeni a ma kérészéletű kritikáival, kisszerű gyanakvásaival. Ezek a teológusok helyesebbnek vélték ezt a választást, mintsem a szembesülést a másikkal, aki egyszerre lehet ellenfél vagy ellenség. (Maivitás annak föltételezése, hogy a kereszténységet érő kritikák szerzői-kigondolói
