Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Doré, Joseph - Török József (ford.): Teológiai áramlatok Franciaországban a II. Vatikáni Zsinat után
62 JOSEPH DÓRÉ jam, a másikkal megvalósított érintkezésben, gondolatközlésben igazán partner legyek; akkor ez szintén megérdemli a mélyebb kutatást, annak függvényében, amelyben ez ténylegesen megvalósul. Meg kell kísérelni annak napfényre hozását, hogy ez miért és miként éppen keresztény „rendszeren” belül, a keresztény történelem keretében történik? Az eddig mondottakból következően nincs fontosabb, mint annak beismerése, hogy a teológiának ez a fajtája hozzájárult a keresztény közvélemény és a francia teológiai gondolkodás nyitottá válásához a kultúra különböző területei felé. A kultúra ugyan teljesen a kereszténységen kívül fejlődött, vagy méginkább, visszafordult feléje (hacsaknem ellene), hogy azt a saját, független és evilági törvényei szerint tárgyalja. Ám ez a helyzet éppenséggel kedvező, hogy a keresztény hit számára teljesen új lehetőségeket teremtsen. Addig, amíg másutt a vita belterjes maradt magán a katolikus hagyományon vagy a keresztény felekezeteken belül, vagy a filozófiai, irodalmi, humanizmus zárt keretei között, itt viszont megnyílt a „másság" felé. Ha az eredmény kimerülne abban, hogy a keresztény eseményt egyfajta szimbolikus rendszerrel helyettesítjük, akkor a keresztény teológia, sőt a keresztény hit területén kívülre kerülnénk. Azonban világosan kell látni, hogy nem ez a helyzet, ha a teológiát szembesítjük ésszerű (tehát kritikai) feladataival egy megváltozott kultúrában és nem térünk ki az antropológia kérdései elől. Egyébként lehet arra is emlékeztetni, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni (vagyis a klasszikus teológia soha nem hanyagolta el ellenfelei álláspontjának alapos ismeretét a hit lehetségességének és hitelre méltóságának bemutatása érdekében), hogy egy utólagos teológiai eljárás, mint ilyen, sajátmaga megszabta föltételek szerint tudja a problémát továbbgondolni... Ám ebből az is kihallatszik, hogy az ilyen teológia másként és másfelé óhajt terjeszkedni. Pontosabban két irányba: Vagy olyan területre, ahol a teológusok még inkább föltárják a keresztény sajátságot, amelyre már eddig is hivatkoztak, és ekkor még jobban kitűnik a hermeneutikai megközelítés fontossága. Vagy olyan területre, ahol a kutatók még jobban hangsúlyozzák a keresztény gondolatvilág, keresztény intézményrendszer révén, a történelem folyamán adott számos állásfoglalástól való függetlenségüket, sőt azokkali szembenállásukat... és ez alkalommal olyan megközelítés
