Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Pannenberg, Wolfhart - Győrffy Andrea (ford.): Az egyházak és az európai egység
56 WOLFHART PANNENBERG szabadságeszme a határtalan egyéni önkénybe csap át, akkor kell igazán a keresztényeknek azon fáradozni, hogy a szabadság gondolatát így képviseljék a kultúrában. Az erre történő emlékezés azonban nem lehet kizárólagos protestáns előjog. Viszont a kereszténység és a modern kor közötti összefüggés is érthetetlen marad a protestantizmus nélkül. Ugyanakkor nem választható el tőle a nyugati kereszténység fájdalmas szétmorzsolódása. A kereszténységnek meg kellett tapasztalni a vallási és a politikai ellentéteket, fájdalmakat, hogy eljusson a modern kor türelméhez és az emberi jogok tisztázásához. Ezeknek az eszméknek keresztény gyökerük van, de kibontakozásukat nem a konzervatív tekintély idézte elő, hanem inkább a vallási és politikai tévedések megtapasztalása és javítási szándéka. Az átmenet a modern korba nem egyszerűen a keresztény eszmék folyománya, hiszen a XVI-XVII. században a keresztény egyházak is nagyrészt türelmetlenek voltak egymás iránt. Vagyis a modern szellemiség befogadása nem jogosítja fel az egyházakat triumfálizmusra. Inkább azt kell kutatni, hogy miért nem látták meg a fejlődés útját, amikor az valójában benne volt a keresztény tanítás összefüggéseiben. Az ilyen belső kritika hozzásegítheti az egyházakat, hogy struktúrájukat és életstílusukat módosítsák, s ezek a módosítások a jövendő egyesült Európára is hatással lennének. Eddig elsősorban a nyugati kereszténységgel foglalkoztunk. Az európai egyesülésnek azonban magába kell foglalni a keresztény kelet népeit is, illetve azt, ami megmaradt belőlük. Az egész kereszténységnek gondolni kellene az ezeréves szakadásra. Őket sem lehet elhanyagolni, sőt az elhanyagolásért bocsánatot kell kérni. Ha nemcsak gazdasági és esetleg politikai tudatunkban akarunk összenőni, hanem kulturális és szellemi vonalon is, akkor ezekről a témákról nem lehet hallgatni. A kereszténység keletről indult el, mégha Rómában nagyon is korán keletkezett egyházi közösség. Keleten vették be a hellén kultúrát a keresztény gondolkodásba. Európa nem lenne Európa, ha ezt a görög örökséget nem hordozná a kereszténység egyetemes igazságainak kifejezésére. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a görög ortodox liturgia lényegében Istennek a Szentlélek általi jelenlétét magyarázza vallási közösségben. Végül az is fontos, hogy a keleti teológiának és liturgiának megvan a misztikus spiritualitása, aminek finomságát a
