Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Spieker, Manfred - Gál Ferenc (ford.): Nemzeti tudat és vallás
28 MANFRED SPIEKER nek a kollektív átélése”,1 továbbá a cselekvőképes, egységre irányuló politikai akarat, amelynek sajátos képviselete van. Biztos, hogy az uralkodói szuverenitást felváltó népszuverenitás és a népeket egymáshoz közel hozó technikai és gazdasági forradalom is előfeltétele volt a XIX. században a nemzeti eszme előretörésének. Ám egy nép nemzeti azonosságának döntő feltétele a hagyomány, a szokások, az életformák és értékelés közös tudata, továbbá az eredetnek, a jelen meghatározásának és a jövő vámsának közös hordozása. A nemzet tehát elsősorban kulturális egység, amelyhez hozzátartozik a nyelv is. Ez egyszer erősebben, máskor gyengébben jut kifejezésre, ezért a nemzet mindig alakulóban van és a nemzet szót mint rugalmas fogalmat kell kezelni.1 2 „A nemzet mindenek előtt szellemi valóság és ezért elsősorban nem politikai valóság.”3 Azonban a közösség rendje és a politika nem választható el a nemzettől, arra pedig vigyázni kell, hogy a szellem, a kultúra és a történelem jegyei rajta legyenek. A nemzet nem a presztizs-érdek eszköze, amelyet az intellektuális réteg felhasznál, hogy egy kultúrközösségen belül a vezetést kisajátítsa - amint Max Weber állítja.4 Végül a nemzet nem csupán határozott gazdasági-termelési viszonyok felépítménye, a kapitalizmusra vagy a XIX. századra korlátozott jelenség, amelyet felold a proletár nemzetköziség, ahogy Kari Marx gondolta. Az egyéni élet kibontakozásában a nemzetnek nagy jelentősége van. Bár az egyes személyek a családban teszik magukévá közvetlenül azokat az értékeket és formákat, amelyek a nemzet kultúráját alkotják, közvetett nevelőnek mégis a nemzet marad, hiszen benne van minden nemzedék munkájának társadalmi és történelmi megtestesülése. Ezek eredményezik, hogy az ember a legmélyebb belső indíttatásait összekapcsolja egy nemzethez való tartozással.5 1 J. S.t. Mill, Betrachtungen über die representative Demokratie (1861), új kiadás, Paderborn 1971, 241. 2 J. Messner, Das tiaturrecht, Innsbruck 1966, 645 kk. 3 XII. Piusz az 1954-es karácsonyi beszédében a nemzetet „nem politikai valóságnak" mondta. 4 Max Weber, Wirtschaft und Gesellschaft, 1972, 530. 5 II. János Pál, Laborem exercens
