Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Schönborn, Christoph - Győrffy Andrea (ford.): A teremtés hite és a fejlődéselmélet
Christoph SCHONBORIS A teremtés hite és a fejlődéselmélet Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében... így kezdődik az apostoli hitvallás, amelyet minden keresztelésnél elmondunk. A Teremtőbe vetett hitet úgyszólván minden keresztény embernek a bölcsőjébe teszik. A Szentháromság nevében kiszolgáltatott keresztséghez kapcsolódik a hit három főtétele: a hit az Atyában, a Teremtőben, a Krisztusban, a Megváltóban és az éltető Szentiélekben.1 De bármennyire is hozzátartozik a teremtésről szóló tanítás a keresztény hit letéteményéhez, mégsem volt magától értetődő ennek a hitnek a továbbadása és tisztázása. A nehézségek már az Egyház őskorában kezdődtek. Hiszen a pogány ókor számára a keresztény teremtéshit egészen idegen volt. A „semmiből való teremtés" - beleértve az anyag megteremtését is, továbbá Istennek az anyagvilágra is kiterjedő személyes gondviselése, Isten emberré levése és a test feltámadása érthetetlen volt annak a világnak, amelybe a kereszténység belépett. Ez a körülmény magyarázza, hogy az egyházatyák irodalma miért tárgyal olyan kiadósán erről a tételről. Ok joggal látták meg benne az egész hitrendszer alapját. Ez az oka annak, hogy a teremtés és a fejlődéselmélet viszonyának tárgyalásánál a kezdeti forrásokhoz térünk vissza. A múlt és a jelen katekéti- kai tapasztalatából akarunk következtetéseket levonni a jövő számára. A teremtésről szóló tanítás korai története. Az ősegyházban világosan látták, hogy az üdvösség története feltételezi a teremtés hitét. Ahol ezt a hitet feltételezték (pl. a zsidóknál), ott egyenesen Jézussal, a megígért Messiással, az Isten Fiával kezdték a tanítást. Ahol a feltételezés hiányzott (a pogányok esetében), ott először az egy 1 1 H. de Lubac, Credo, Einsiedeln, 1975, 29-56.
