Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Teremtés és Szentháromság

TEREMTÉS ÉS SZENTHÁROMSÁG

9

a világot, akkor az Efezusi levél eleje ad rá választ: „Isten tudtunkra adta akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége és Krisztusban mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és földön van” (Ef 1,9-10). Az Atya tehát a világot minden téF-és időbeli dimenziójával együtt a Fiú dicsőségére rendelte. Őt mindenek fölé emelte (Ef 4,10; Fii 2,9), hogy mindenki elismerje, dicsőítse és imádja, mint a magasságban levő (Jrat. Az Atya szeretete tehát azért hozta létre a világot, hogy a Fiút megdicsőítse.

Itt azonban a közbeeső gondolatot nem hagyhatjuk ki: milyen világot teremtett, hogy az a Fiú dicsőségét szolgálja? Látszólag olyat, ahol a „bűn által a halál uralkodik” (Róm 5,13), s a bűn ma még súlyosabbnak tűnik, mint Adám bűne vagy a vele való szolidaritás következménye. Ez a világ már az ember megjelenése előtt az élőlények egymást puszító tere volt, s azért lehetett „hamisnak, ellentmondásosnak, kegyetlennek, félrevezetőnek, értelmetlennek, istentelennek, erkölcstelennek és embertelennek mondani” (Nietzsche). A „teremtmények sóhajtozását” (Róm 8,19) csak úgy kell venni, mint az emberi bűn előjátékát, vagy mint az anyagvilágot megelőző „evilági hatalmak és erők” lázadásának következményét, hogy így mentsük a Teremtő szavát, amely a világot jónak mondja? Ha ehhez a második, kalandosnak látszó megoldáshoz csatlakozunk, akkor megmagyarázhatjuk, hogy vannak „sátáni mélységek” (Jel 2,24) és hogy az embernek nem csak embertelen, hanem istentelen hatalmakkal is küzdenie kell, s azt csak Isten fegyverzetével teheti meg (Ef 6,11), s hogy van egy „anti-háromság”, amelyet a Jelenések könyve pontosan leír (sárkány, tengeri és szárazföldi vadállat, Jel 12)?

Hogyan gondolhatott el Isten ilyen világot, s hogyan nézheti el, hogy az egyre istentelenebbé válik? Ezt adja át a Fiúnak, mint a megdicsőítés eszközét? Mi természetesen nem láthatunk át Isten tervein és nem mondhatjuk teljes joggal, hogy ő engedi meg a rossz teljes kibontakozását azért, hogy utána kimutathassa atyai szeretetét a Fiú iránt, aki a kereszten kimutatta teljes engedelmességét. A Szentírás néhány helye megengedné ezt a magyarázatot: „Isten elnézte a korábban elkövetett bűnöket, hogy aztán a Fiú áldozatában kimutassa igazságosságát” (Róm 3,25), vagy hogy Isten a türelmét azért gyakorolja, hogy eljussunk a bűnbánatra (2Pt 3,9; Róm 2,4). Egészen meggyőzőnek azonban ezt sem mondhatjuk. Pál apostol törté-