Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Knoch, Wendelin - Gál Ferenc (ford.): A világ - Isten jó teremtése?

68

Wendelin Knoch

Fejtegetésünk alapul veszi az ó- és újszövetségi szentírási helyek értelmezését,5 továbbá az erkölcstani és lelkipásztori következtetéseket.6

1. Az ember és a világ viszonya. Minden keresztény teológia a Szentírásra épül és a hagyományt is ahhoz vezetjük vissza.7 Ezért az ember és a világ viszonyában is elsősorban a Szentírás kijelentéseire támaszkodunk. A teremtéstörténet józan értelmezése megcáfolja azt a vádat, hogy a Ter 1,26-ban olvasható felhívás (Hajtsátok uralmatok alá a földet...), elindítója lenne a környezet tönkretételének, ahogy pl. Carl Amery,8 Dennis L. Meadows9 és Eugen Drewermann kifejezik magukat.10 11 A szentírási szöveg ugyanis állítja mind az Isten által való teremtést, mind pedig azt, hogy a világ az ember élettere. Ha az ember ezt műveli és alakítja, azzal Istenhez való hasonlóságáról tesz tanúságot. Isten akaratának megfelel az, ha a világban - ahogy azt megéljük - nem csak az Istentől adott kezdet van jelen, hanem az ember céltudatos tevékenysége is. „Az érintetlen teremtés eszméje romantikus eszme, nem teológiai gondolat.”11 De az ember tevékenysége csak akkor lesz Isten teremtő erejének elismerése, ha az ember a maga szabadságában elfogadja az Isten előtti felelősséget a teremtés műve iránt, s akkor az uralomra való megbízás áldást hoz a világnak: „Isten saját képmására alkotta az embert... férfinek és nőnek teremtette és megáldotta őket: Legyetek termékenyek, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá.”12 Éppen ma égető feladat a kezdetre való visszaemlékezés, amikor látjuk, hogy a technikai beavatkozás mennyire el tudja torzítani a természetet.13 A teremtés csak akkor lesz jó az ember számára, ha a Teremtőtől alkotott rend értelmében a természetet Isten adományának tekinti, s ezt a jellegét

5 F. Gradl, Alttestamentlicher Schöpfungsglaube, Franzischkanische Studien, 1989, 42-57.

6 K. Hilpert, Verantwortung für die Natur, ThPh, 1985, 376 kk.

7 II. János Pál. Beszéd teol. tanárok előtt, 1980. nov. 18.

8 C. Amery, Das Ende der Vorsehung, Reinbeck, 1972.

9 D. L. Meadow, Wachstum bis zur Katastrophe, Stuttgart, 1973, 28 kk.

10 E. Drewermann, Der tödliche Vortschritt, Regensburg, 1981.

11 G. Greshake, Gott in allen Dingen ßnden, Freiburg, 1986, 48.

12 Ter 1,28. Haag, Am morgen der Zeit, Einsiedeln, 1963, 17.

13 H. Jonas, Das Prinzip Verantwortung, Frankfurt 1979, 26.