Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
PROGRAMUNK: COMMUNIO 5 fogalmazásaiban a sanctorum communio (a szentek közössége) kifejezés, még ha nem is volt soha kifejezetten hangsúlyozva, sem alaposan tudatosítva, mindig azt az állítást követi, amely így szól: „Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat.” Elérkezett az idő, hogy napfényre jusson a gazdag mögöttes tartalom, mert itt találjuk meg a kulcsot a jelenlegi világ és a mai Egyház helyzetének magyarázásához. A szó, értelmét a legtágabban fölfogva, maga a program és e folyóirat ennek kibontakoztatását kínálja. Vázoljuk föl ezt néhány mondattal. 1.A Lényeg COMMUNIO közösséget jelent konkrét és pontos értelemben: egybegyűlni ugyanazon falak között, ugyanazon feladatra, ami ugyanakkor kölcsönösség lehet a szolgálatkészségben, a kegyelemben és az ajándékozásban. Azok, akik communio-ban vannak, nem saját kezdeményezésükre jutnak be a határozott kiterjedésű közösség zárt körébe. Éppen ellenkezőleg, mert betagozódtak, küldetést kaptak, nem csupán azt, hogy együtt legyenek ugyanabban a térben, hanem hogy a közös feladatot jó végre vigyék. A közösségben élés ténye bennünket felszólít, hogy közösségben dolgozzunk - anélkül, hogy kizárnánk ki-ki jogát cselekvése módozatainak szabad megválasztásához. A „Fizikai” együttlét ténye ugyanakkor fölvet egy problémát, melynek csak erkölcsi, lelki és szabad megoldása lehetséges. Az egyszerű együttlét így megszerzi emberi formáját: ami a közösség. Különben „a másik ember maga a pokol". Ugyanakkor, egy közösség létrehozásának a ténye, a szabadság, hogy fölépítsünk egy közösséget és azt jó irányba vigyük, s ha lehet a tökéletességre, csak akkor valósul meg, ha az emberek tudatosan kelnek útra, és a közös célon gondolkodnak: egybegyűlnek, kapcsolatot teremtenek, párbeszédbe kezdenek. A véleménycserének ebben a kezdeti szakaszában a vitatkozás során lehetségesek és felszínre is jönnek ellentmondásos áramlatok: a vélemények szembesülnek, ezáltal ütköznek s végül egyik a másikat kizárja. A vitatkozás szakasza a „kritikus” fázis. Következményektől terhes szó: a krisis jelentése szétválasztás (tehát küzdelem és választás), de elhatározás is, az események által vett fordulat, s hogy elhatározáshoz lehessen érkezni,
