Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?
REMÉLHETJÜK-E, HOGY A POKOL ÜRES 55 táshoz? Nem kell-e ezen a téren megelégedni a reménnyel ahelyett, hogy biztos tudásra törekednénk? Ha Balthasar teológiáját követjük, akkor a továbbiakban azt is meg kell kérdezni, hogy ennek a reménynek mekkora a hordereje. A két felvetett kérdést az utóbbi években hevesen megvitatták. Ellenvetették, hogy a pokol léte annyira be van gyökerezve a katolikus hitbe, hogy az üres poklot nem lehet feltételezni. Már az Isten kegyelmének ilyen irányú hatékonyságára irányuló remény is magába foglalja a kételkedést a kárhozat létéről. A második kérdéssel kapcsolatban pedig joggal mutattak rá az antropológia, az eszkatológia és az erkölcstan összefüggésére. Ha remélhetjük minden ember üdvösségét, akkor az a veszély áll fenn, hogy az etikában elvesznek az erkölcsi normák. Ha az Isten irgalmába vetett remény „garantálná” minden ember üdvösségét, akkor elvész az erkölcsi beállítottságnak és életalakításnak a kötelező normája, amely éppen az örök szankcióból vezethető le. Mindkét ellenvetés megkívánja, hogy Balthasar tételét figyelmesen megvizsgáljuk, és amellett a hagyományos meggyőződések alkalmazásánál is kritikát gyakoroljunk. Az első kérdéskomplexumnál szükség van logikus következtetésre, a másodiknál pedig a hit érzékére, amely a hit misztériumainak belső összefüggéséből indul ki.4 Véleményem szerint Balthasar teológiájából egyik sem hiányzik. Dogmatörténeti háttér A Szentírás adatai. Az egész kérdéssorozat az „apokatasztaszisz pánton” (mindennek a helyreállítása) kifejezésből indult el, amely az Újszövetségben csak az ApCsel 3,21-ben található (Krisztus az égben marad „a nagy megújulás koráig”).5 Az Ószövetség görög fordítása (LXX) először a fogságból való visszatérésre alkalmazza a szót,6 azután 4 Lásd: I. Vatikáni Zsinat, De Fide, cap. 4. 5 Meg kell jegyezni, hogy az apokatasztaszisz értelmének magyarázata sokrétű a teológia történetében. Egyesek egyszerű paruziát értenek rajta, mások a prófétai jövendölések teljesedését, ismét mások a gonoszság hatalma felett való győzelmet vagy az új létrend békéjét. A II. Konstantinápolyi Zsinat (553) csak az eredeti jóság helyreállításáról való tant ítélte el. 6 Vö. Jer 16,14-15; 24,5-6; Oz 11,11.
