Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Carraud, Vincent - Gál Ferenc (ford.): Örökkévalóság vagy élet
ÖRÖKKÉVALÓSÁG VAGY ÉLET 51 hetősége ne lenne jelen. Viszont Spinoza radikálisan ellentmondott ennek és komolyan vette az egyetemesen tagadott állítást. Az élet nem hordozza magában a halált, minden élő megtapasztalja, hogy önmagában halhatatlan.2 Spinozánál a halál végső fokon valamilyen végzetes találkozás, ami a természet rendjében elkerülhetetlen és amire igazi példa a légy és a pók harca. A halál tiszta külsőség. Nem egyéb, mint név a természetes összeegyeztethetetlenségre.3 Halálom nincs beírva az életembe, s a statisztika nem alapozza meg az oksá- got. Nem azért halok meg, mert megállapítom, hogy eddig minden ember meghalt.4 Ha a halhatatlan életről való elképzelést nem az értelem művének tekintem, akkor annak igenlése az ösztönösség síkján marad. A Hiszekegy utolsó mondata szakít a valószínűtlenségekkel, amelyek megelőzik, hogy a végén kijelentse azt, ami abszurdnak látszik. Itt nem marad más hátra, mint még lehetetlenebbnek látszó képeket előhozni, vagy rálépni a radikális útra. Mivel minden élő a maga végét is hirdeti, azért elegendőnek látszik, ha a végső pontot mindig kitoljuk, és a végtelenséget úgy fogjuk fel, mint az időleges ismétlését, viszont az időben elhúzott élet soha nem lehet örök. Ha így van, akkor a Hiszekegy nem olyan dologgal végződik, amit az értelmes hit követel, hanem a végtelenbe nyúló unalommal. Akadhatnak, akik az olyan életet is dicsőítenék, amelyben szüntelenül egymást váltja az élet és a halál, de ez csak valamilyen önmeghajtásos élet volna, alapvető passzivitással és vak erőkkel. Mindig csak önmaga volna jelen, és ismétlődnének a benne levő hiányok, amelyek a lényegét alkotják. Más szóval az ilyen élet immanens, belterjes maradna.5 Az életet igazinak és öröknek csak úgy gondolhatjuk el, ha feltételezzük azt a lehetetlent, hogy az nem az én életem, hiszen éppen azt 2 Schopenhauer és Nietzsche később az életet abszolútnak gondolták. 3 Utalni lehet Ádám gyomrának és a méregnek az összeegyeztethetetlenségére; itt van a (biológiailag) tiltott gyümölcs (Blyenberghez írt levél). Colerus-tól, Spinoza életrajzírójától tudjuk, hogy ő előszeretettel dobált legyeket a pók hálójába. Ma talán az autószerencsétlenség lehetne a halálnak mint külsőségnek a képe. 4 Spinoza abszolút racionalizmusa - amely a halált külsőségnek tartja, a teljes ellentmondás ellenére és filozóFiai fejtegetései ellenére, amelyekben a halált az élethez tartozónak mondja -, a sorok mögött mégis ott van a meggyőződés, hogy a halál rossz. 5 Ugyanígy Schopenhauer és újabban Michel Henry.
