Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Balter, Lucjan - Erdő Péter (ford.): Jézus, az irgalmasság mestere
JÉZUS, AZ IRGALMASSÁG MESTERE 59 változtatja a világban és az emberben létező rossz minden formáját” (DM 6), könnyebben megérthetjük, hogy Krisztus tettei és művei is, miközben kinyilatkoztatják az embereknek az irgalmas Atya titkát, szorosan összekapcsolódnak Krisztussal magával, irgalmasságával, és így rájuk is vonatkozhat az „Isten Irgalmassága” közös neve. Hozzá kell még fűznünk mindehhez, hogy e két utóbbi dimenzió, vagyis Krisztus önmagában és műveiben szemlélve, felfedik az első dimenzió, vagyis az Atyaisten Irgalmassága sajátos természetét. Egyidejűleg rámutatnak a kölcsönösség szükségességére is: „Isten különösen is kinyilatkoztatja irgalmasságát, mikor az embert »irgalomra« szólítja fel saját fia iránt” - állítja kifejezetten 11. János Pál (DM 8). Megvilágítja, hogy a megfeszített Krisztus „kopogtat” az emberi szív ajtaján megható és megrendítő tekintetével, hogy így kiváltsa az emberből, szabadságának csorbítása nélkül, „azt a szeretetet, mely nemcsak szolidaritás a szenvedő Emberfiával, hanem valamiképpen »irgalmasság« is, melyet az örök Atya Fia iránt tanúsítunk” (uo.). Isten irgalmasságának hiteles és igaz kultusza ebben a távlatban nem csupán felszólításként jelenik meg ennek az irgalmasságnak a ma- gasztalására, hanem úgy is, mint annak megtestesítése a mindennapi életben, magának Krisztusnak a szavai szerint: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Fordította: Erdő Péter
