Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Balter, Lucjan - Erdő Péter (ford.): Jézus, az irgalmasság mestere
JÉZÜS, AZ IRGALMASSÁG MESTERE 55 paradox vonásait. Az alapvető nehhézség szerinte az, hogy az emberek az irgalmasságban először is egyenlőtlenséget látnak aközött, aki azt gyakorolja, és aközött, aki elfogadja. Ebből pedig könnyedén arra következtetnek, hogy az irgalom szégyen arra nézve, aki kapja. Krisztus viszont arra utal, hogy más a helyzet, és hogy az irgalmasságban annak az értéknek a közös megtapasztalásáról van szó, ami maga az ember (vö. DM 6): „aki ajándékoz, még nagylelkűbbé válik, mikor egyszersmind megajándékozottnak érzi magát attól, aki adományát elfogadja; az viszont, aki képes azzal az öntudattal elfogadni, hogy így maga is jót tesz, a maga részéről a személy méltósága nagyszerű ügyét szolgálja, s így hozzájárul az emberek közötti mélyebb egység létrejöttéhez” (DM 14). Ha nem akarjuk kiforgatni Krisztus tanítását, nem foghatjuk fel egyoldalúan az irgalmasságot. Nem tekinthetjük úgy, mint valaki mással tett jótéteményt. A mások javára végzett jótett csak akkor lesz irgalmas szeretetté, mikor végzője mélyen meg lesz győződve arról, hogy a jót cselekedve ugyanígy kapja is a jót (és az irgalmat) attól, aki az ő jótettét elfogadja. Ha hiányzik ez a kétoldalú jelleg, ez a kölcsönös csere, az emberi tettek „még lehetnek az irgalmasság hiteles cselekedetei” (uo.). Mindezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Krisztus beszédeiben, és főként az irgalmasokról szóló boldogság-mondásban megjelölt út sokkal gazdagabb annál, mint amit általában az irgalmasságról tartani szokás. Az az irgalmasság, melyről Krisztus beszél, a társadalmi rend alapját képezi, mivel „az emberek közti kölcsönös kapcsolatok kialakításának nélkülözhetetlen eleme, a kölcsönös testvériség és minden emberi dolog legmélyebb tiszteletének szellemében” (uo.).10 11 Ezért „az irgalmas szeretet teljesen nélkülözhetetlen azok között, akik a legközelebb állnak egymáshoz: a házastársak között, a szülők és gyermekek között, a barátok között, nélkülözhetetlen a nevelésben és a pasztorációban” (uo.).11 10 Vő. J. Majka, Milosierdzie jako zasada spoleczna w swietle encykliki „Dives in misericordia", in Encyklika Ojca Swietego..., id., 175-186. 11 Vö. J. Sieg, Encyklika „Dives in misericordia" na tie nauki spolecznej Kosciola, in Uo. 187-199.
