Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Balter, Lucjan - Erdő Péter (ford.): Jézus, az irgalmasság mestere
JÉZUS, AZ IRGALMASSÁG MESTERE 51 megtalálja, Isten különösen is láthatóvá válik mint végtelenül irgalmas Atya (Ef 2,4)” (DM 2). A II. Vatikáni Zsinat gondolatait követve világítja meg II. János Pál pápa Jézus magatartásának és tetteinek szerepét az Atya irgalmassága titkának kinyilatkoztatásában. Világos, hogy Krisztus nemcsak beszél Isten irgalmassságáról, nemcsak „hasonlatok és példabeszédek segítségével magyarázza, hanem mindenekelőtt személyesen megtestesíti azt” (DM 2). Azok számára, akik körülveszik, akik tetteit szemlélik és figyelmesen hallgatják szavait - ehhez a körhöz, mint a pápa megállapítja, elsősorban a lélekben szegények, a szabadságtól megfosztottak, a vakok, az elnyomottak, az igazságtalanságot szenvedők és főként a bűnösök tartoznak - „a Messiás különösen is tisztán kivehető jelévé válik Istennek, aki a Szeretet. Az Atya jelévé válik. Ebben a látható jelben, akárcsak az akkori emberek, a mai emberek is megláthatják az Atyát” (uo.). II. János Pál különösen hangsúlyozza, hogy Krisztus „mindenekelőtt életstílusával és tetteivel kinyilatkoztatta, hogyan van jelen a szeretet a világban, amelyben élünk” (uo.). Arról a tevékeny szeretetről van szó, mely az ember és problémái felé fordul, mely átfog mindent, ami emberi, és amely különösen is érzékeny az igazságtalanságra, a szegénységre, a törékenységre és a nyomorúságra. Röviden szólva: olyan szeretetet látunk itt, melyet a Biblia nyelvén „irgalmasságnak” hívnak. Az az igazság, hogy Isten „irgalomban gazdag” - II. János Pál szerint - nem annyira Krisztus tanításának témája, mint inkább olyan valóság, melyet földi élete során megjelenített számunkra (vö. uo.). Jézus csakis azáltal teszi az irgalmassságot igehirdetésének egyik főtémájává, hogy személyében szeretetnek és irgalmasságnak mutatja be Istent (uo.). (Jgyanakkor II. János Pállal szólva azt is ki kell jelentenünk, hogy Krisztus az emberek számára maga válik „a többiek iránti irgalmas szeretet mintájává, és így még inkább tetteivel, mintsem szavaival hirdeti az irgalmasságra való felhívást, mely az Evangélium étoszának egyik lényeges összetevője” (uo.). Ebből pedig az következik, hogy csakis az irgalmasok találhatnak irgalomra. Isten irgalmassága kinyilatkoztatásának csúcspontja kétségtelenül Krisztus szenvedése és halála. A Megváltót az emberek elfogják, igazságtalanul vádolják és elítélik, kigúnyolják, arcul ütik, megostorozzák, tövissel koronázzák, majd keresztre szögezik. Mindezt méltóság-
