Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában
ISTEN NEVEI A LITURGIÁBAN 43 tiszteletében találkoznak. Pszeudo-Dionüsziosz - aki valószínűleg a VI. század első negyedében írta teológiai-misztikus művét és ezzel jelentős befolyást gyakorolt mind Keleten, mind Nyugaton - híres könyvet írt Az isteni neuek címen. A szerző ebben találóan bemutatja, Isten miként haladja meg valamennyi fogalmunkat, kezdve a mi megismerési módszerünkkel, amint erről a Szentírás is tanúskodik. Érdemes hosszabban idézni ezt a művet, mert magas szinten összefoglalja mindazt, megpróbáltunk elmondani: „Az Egy, a Megismerhetetlen, a Lényegfölötti, az önmagában lévő Jó, Az Aki van, a három Egysége, a három egyaránt isteni és jóságos Személy: akár szavakkal, akár gondolatokkal lehetetlen Őt elérni”.14 „A teológusok dicsérik Őt, az Istent, akinek nincsen neve, hiszen a teológusok mondják, hogy a Théarchia (az istenség mind eredet) saját maga egy misztikus látomásban, amelyben szimbolikusan megjelenik, megpirongatja azt, aki tőle kérdi: „Mi a neved?” (Tér 32,29), és hogy ettől - mint a név által kifejezett ismerettől - eltérítse, így beszél hozzá: „Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?” (Bir 13,18). És nem bámulatos, hogy ezt a nevet, amely minden más nevet túlhalad, ezt az anonim nevet „minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nem csak ezen a világon, hanem az eljövendőben is!” (Ef 1,21). Isten a nevek sokaságát birtokolja, melyek közül az elsőt ő maga állítja magáról: „Én vagyok, aki van!” (Kiv 3,14), vagy más nevei: Élet, Fény, Igazság. Az Istent ismerők számtalan néven ünnepük hatásaiból kiindulva egyetemes oksága miatt, mert ő a Jóság, Szépség, Bölcsesség, Szeretetre-méltóság, Isten minden istenek fölött, Úr minden úr fölött, Szentek Legszentebbje, Örökkévaló ,Lét, Ok, Okosság, Értelem, Tudomány, minden tudás egyetemes kincseinek Birtoklása legfelsőbb fokon, Hatalom, Erő, Királyok Királya, Ősöreg, Örök fiatalság és Mozdulatlanság, Megváltás, minden nagyságot túlhaladva s ugyanakkor az embernek az enyhe esti szellőben föltárulkozva, megmutatkozva. A teológusok ezen túlmenően állítják, hogy ez az Isteni Lételv egyaránt tartozik az értelemhez - testhez - lélekhez, éghez és földhöz, azonos az azonosságban a világmindenség keblén, a világmindenség körül, a világmindenségen túl, az egeken túl, a 14 1,5: Oeuvres complétes du Pseudo-Denys l'Aéropagite fordítás és jegyzetek M. de Gandillac tollából, Aubier Montaigne, 1943, 73.
