Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában
Robert Le GALL Isten nevei a liturgiában A liturgia nem más, mint Isten és az ő népe találkozása, szövetségük megünneplése.1 Isten teremtő bölcsessége a Példabeszédek könyvében arról énekel, hogy „örömmel voltam az emberek fiai között” (8,31). Isten az embert „a maga képmására és hasonlatosságára teremtette, hogy a hozzá hasonlóval, vagyis az emberrel a szeretet és a barátság kötelékeit fönntartsa, s ennek kezdeményezése mindig tőle indul ki (vö. Tér 1,27). S mert Isten, mint Teremtő és barát, örül az embernek, a Paradicsomkertben maga kereste a találkozást az alkotó kezeiből kikerült első emberpárral (vö. Tér 2,7.21-22; 3,8). Az Isten által teremtett ember pedig, a maga során a tökéletes boldogságot csak az isteni barátságban találja meg. Az Isten által és Istenért teremtett ember szíve nyugtalan, ameddig meg nem pihen Istenben, Szent Ágostonnak a Vallomásai elején szereplő szavai szerint.1 2 Isten üdvözítő szándékának misztériuma kettős mozgást rejteget: az egyik Istentől jön felénk a természet és a kegyelem számtalan adományával; a másik az emberé, aki ezen ajándékok lendületét befogadva meghívást kap: lépjen közösségre Istennel. A sátán irigysége (Bölcs 2,24) bizonytalanná tette a baráti találkozást Isten és az ember között. Ám Isten soha nem mondott le jóakarattal teljes, üdvözítő szándékáról; törékeny szövetségek sorozatának legvégén Fia megtestesült, és a Máriától kapott testben önma1 Vö. a „Liturgie, célébration de l'Alliance" című sorozatban a jelen tanulmány szerzőjétől a következő három könyvet: Associés á l'Oeuvre de Dieu; La liturgie dans l'ancienne Alliance; La liturgie dans la nouvelle Alliance; C. L. D.; Chambray-lés-Tours, 1981, 1981, 1982 2 1, I, 1.
