Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Rouiller, Grégoire - Erdő Péter (ford.): Élet az Ő nevében
ÉLET AZ Ő NEVÉBEN 23- A „név” fogalma nála - mint másutt is - valamely létező létéhez kapcsolódik. Aminek neve van, az létezik. Akinek neve van, annak azonossága van.- A „név” általában kapcsolatban áll viselőjének egyedi sajátosságával. Tévedés lenne azonban1 azt hinni, hogy a név etimológiájából mindig kifejthetjük a személy természetét vagy mélyebb hivatását. Néha ugyanis az illető csak születésének, vagy az azzal kapcsolatos eseményeknek valamely részletére tekintettel kapta az adott nevet.- Mégis, az a lehetőség, hogy valaki személyeknek vagy dolgoknak nevet adjon, világos jele lehet annak, hogy hatalma, sőt esetleg királyi uralma van felettük (vő. Adám küldetését: Tér 2,19-20).- Sőt, a név gyakran viselőjének hatalmához kötődik. Cselekedni, beszélni, fellépni valakinek a „nevében” annyit jelent, mint az illető hatalmával és méltóságával felruházottnak érezni és tudni magunkat.- Következésképpen olykor alázat jele valakinek a nevéhez kapcsolódni. Ez a rá való hivatkozás és az iránta tanúsított bízó engedelmesség kifejezője lehet. Amikor János „névről” beszél A „név” szó 231 újszövetségi előfordulása közül csak 25 található Jánosnál, vagyis jóval kevesebb, mint Lukácsnál, aki ezt a kifejezést evangéliumában 34, az Apostolok Cselekedeteiben pedig 60 alkalommal használja. Tekintsék át a negyedik evangéliumnak ezeket a helyeit! Az általános szóhasználat Három előfordulási hely minden nehézség nélkül értelmezhető: 1,6 (János volt a neve”); 3,1 (Nikodémus volt a neve”); 18,10 („A szolga neve Malkus volt”). János a személyek megjelölésének szokásos módját alkalmazza. E három előfordulási helyhez hasonlít egy 1 1 Mint A. S. van der Wonde helyesen megjegyzi „Név" című cikkében (Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament, II, col. 937 kk.).
