Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Sales, Michel - Török József (ford.): Ki tudja kiejteni Isten nevét?
20 MICHEL SALES Jézus egész élete azt tárja elénk, hogy Isten a mi emberségünkben ezt megélte és megvalósította. Amikor Isten, az ő Atyja és a mi Atyánk így szól hozzánk: „Ő az én szeretett Fiam, őt hallgassátok” (Mk 9,7); amikor maga a Fiú mondja: „Kövess engem!”; és amikor a Szentlélek arra indít bennünket, hogy Istent Atyának szólítsuk, és kérjük nevének megszentelését, országának eljöttét, akaratának beteljesedését itt a földön és a mennyben: akkor szemlélhetjük mindennek gyümölcseit, meg az árát is a mi űrünk, Jézus Krisztus és az ő Egyháza szenvedéseiben. Többféleképpen lehet fiúnak lenni. A családok erről bőséges tapasztalatokkal rendelkeznek. Lehetünk tékozló fiúk, féltékenyek, hálátlanok. Jézus példabeszédében (Lk 15,11-32) mindkét fiú egyformán sérült és romlott. Az idősebb, telve féltékenységgel és nehezteléssel, rabszolgaként viselkedve nem jobb, mint a fiatalabb, a tékozló, aki féktelen szabadságvágyával és gondtalan önzésével bátyjának méltó párja. Az igazi fiú itt nincs megnevezve, ám ismerjük vonásait: nem más ő, mint az atya, aki nagylelkűen visszafogadja a tékozló fiút, és az idősebbet helyretéve, helyzetére emlékeztetve („gyermekem, te mindig velem voltál!”), arra szólít fel, hogy részesedjünk nagylelkűségéből és öröméből. A Jahve névvel szembeni felelősség, bár egyáltalán nem lett megvonva Isten választott népétől, most már Isten új választott népét, Krisztus Egyházát terheli. Amikor a keresztény ember kiejti Isten nevét, akkor az az egész üdvtörténet tartalmától terhes, a teremtéstől Krisztus keresztre feszítéséig, az égő csipkebokortól a föltámadás hajnaláig. A név, akár „Isten”, akár „Úr”, a Jahve név szentségén, kimondhatatlanságán és dicsőségén túl tartalmazza a tetragrammban rejtező szentháromságos valóság kinyilatkoztatását. Ezt valósítja meg minden pap, amikor az Eucharisztia ünneplését, a kiváltképpen hálaadó istentiszteletet Isten, az „Atya, a Fiú és a Szentlélek” nevében kezdi. Valamennyi keresztény hívő, a kisgyermektől a nagy misztikusokig, a reggeli és esti imádságakor ezt a Nevet hívja segítségül, amikor homlokát, mellét és vállait a kereszt szent jelével illeti. E hármas és egyetlen Név mindenekelőtt az a Név, amelyben minden, Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember újjáteremtődik a keresztség vize által és valóságosan Isten gyermeke lesz „az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19).
