Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ratzinger, Joseph - Tímár Ágnes (ford.): Communio - kitűzés

22

JOSEF RATZINGER

rint ítélték meg. így aztán Balthasar nekilátott, hogy szövetségeseket keressen. Klarstellungen (Tisztázások) címen egy legfeljebb 150 oldal terjedelmű közös mű kiadását tervezte. Az egyes teológiai szakterületek legjobb szakembereinek kellett volna ebben a kötetben tömören összefoglalni azt, ami a hit alapkérdéseivel kapcsolatban lényeges. Kidolgozott egy tematikus tervet és saját maga 35 oldalas előzetes vázlatot írt hozzá, melyben megkísérelte felvázolni a leendő szerzők számára a mű belső logikáját, hogy ezáltal határozza meg témájuk helyét az egészben. Sok teológussal folytatott tárgyalást, de szembesülve a követelményekkel, melyek éppen az általa választott teológusokra hárultak volna, a dolog nem tudott érdemben előrehaladni. Ezen felül az is megmutatkozott, hogy az éppen használatos teológiai kifejezések gyors változása megkívánta a kérdésfeltevés és válaszadás módosítását is. Valamikor a hatvanas évek végén Balthasar belátta, hogy terve nem valósítható meg. Világos lett, hogy egyetlen gyűjteményes munka nem elég, hanem állandó párbeszéd szükséges a különféle teológiai áramlatokkal.

így merült fel egy folyóirat gondolata, mely a Nemzetközi Teológiai Bizottság első ülésével összefüggésben öltött formát, 1969-ben. Itt adódott az a további szempont, hogy az ilyen párbeszédorgánumnak nemzetközinek kell lennie ahhoz, hogy valóban kifejezésre juttassa a katolikum tágasságát és, hogy különféle kulturális kifejeződéseiben is átgondolható legyen. Itt egészen világossá vált az, ami a Klarstellungen tervében az első polemizáló kísérletekkel szemben meghatározó volt: egy ilyen vállalkozásnak nem a „nem”, hanem csakis az „igen” adhat maradandóságot. A kiindulópontnak pozitívnak kell lenni, hogy a feltett kérdésekre választ adjon. A Bizottság hivatalos tanácskozásai között 1969 őszén összeültünk: Balthasar, De Lubac, L. Bouyer, J. Medina, MJ. Le Guillou és én, és ezeken a megbeszéléseken a terv konkrét formát öltött. A résztvevők összetétele alapján ennek először német-francia közös munkának kellett volna lennie; melyben francia részről Le Guillou - aki akkor még jó egészségben és teremtő erejében volt - vette volna át az ügyvitelt, míg Balthasar magától értetődően a közös terv atyjává lett, a német ág iránti különös felelősséggel.

Az első gondolattól a megvalósításig nyilván hosszú volt az út. Először is kiadót és főszerkesztőt kellett keresni, majd anyagi eszközö-