Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika

74

KERESZTY RÓKUS

egy örökkévalóságon keresztül is „száraz maradni,” távollenni Krisztustól Krisztus iránti tiszta szeretetböl „értetek, értük, mindenkiért" (173. o.). Nem okoskodik, nem ad teológiai magyarázatokat, de pontosan tudja, hogy Isten most az egyszer neki ad igazat azzal, hogy meghallgatja.

c) Öröm és szenvedés együt.

Azok a teológusok, akik nem tanulmnyozzák a szentek életét, nem értik, hogyan töltheti el Krisztus lelkét egyszerre a túlcsorduló öröm és fájdalom. Hány teológus vonja kétségbe a János-evangélium Krisztus- képét többek között azért is, mert Jézus örömének teljességét adja tanítványainak az utolsó vacsorán. Nem értik, hogyan lehet Jézus egyszerre boldog és halálosan szomorú. Hogyan lehet egyszerre Atyjánál és ugyanakkor távol tőle? Mónika ennek a megértésében is sokat segíthet. Végső küzdelme töredékes, de valóságos részesedés a szenvedő Krisztus örömében és szomorúságában. Élete végén „halálosan szomorú” és olyan fáradt, hogy minduntalan "kiesik” a világból, de „szívesen szomorú”. Neki minden jó, csak „nekik” legyen jó (239. o.). Az utolsó földön töltött karácsony napján írja: „Soha ennyire nem fájt semmi, és soha ilyen mélyen, ennyire igazán boldog nem voltam.” Pedig akkor már tudja, hogy mindez az örömnek és a szenvedésnek csak a kezdete (143-144. o.).

Még folytathatnánk a krisztológiai témákat, amelyekre Mónika Naplója új fényt vet. De talán ezzel is elértük célunkat: megmutatni, hogy a Napló minden sora Krisztus valóságát teszi tapinthatóvá számunkra. S reméljük, hogy e rövid cikk után az olvasó magát a Naplót veszi kezébe.