Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika

66

KERESZTY RÓKUS

lehet a mennyország, ha itt a földön is uan egy ennyire más világ. A szépségek és béke birodalma. Milyen csodálatos lehet a szellem, ha az anyag ilyen csodálatos, változatos, gazdag. Hisz eszik szamár testvére annak.

És milyen lehetsz Te, Uram, aki mindezt megálmodtad és akartad, és létrehoztad (38.o.).

Épp ellenkezője annak a típusnak, aki csak a lelki értéket látja s becsukódik az anyagi világ szépsége előtt.

Azí mondják, hogy a lelki élet magas emeletein az ember szeme becsukódik a világ szépsége előtt. Nem látja, hogy tavasz vein vagy tél, erdőben visz útja vagy tavak mellett utazik. 6

Nem tudom elképzelni, bárhova emelne is Isten kegyelme, hogy többé ne lássam és ne szeressem a napot, a havat, a friss, kemény tavaszi szelet, melynek nekifeszül az ember és szembefut vele...Én szeretem ezt a földet, és szeretem a testemet is, szeretem, ha izmaim megfeszülnek, hogy rugalmasak és hajlékonyak, és szeretem, ha olyat csinálhatok, ami minden erőmet igényli, mert olyankor minden feszül bennem, minden szolgál, a vér pont oda folyik, ahova kell, minden sejt felébred s készen áll.

És ez nem jelenti azt, hogy a világot megtartom magamnak vagy odaadom magam neki (60.o.).

Való igaz, hogy még élete utolsó napjaiban a kórterem ablakán keresztül is figyeli a hatalmas hópelyheket, amelyek „tétova kis fényekként csillannak meg a derengő hajnalban" (287.o.). Már közel van az agónia, mikor utolsó levelében „zárójelben” megjegyzi: „egy ennivaló- an édes kis cinke ingerkedik velem, megnevettet, olyan aranyos” (289.0.).

6 Valószínű utalás a középkori Szent Bernét életrajz azon részletére, amely szerint Bernét észre sem vette, hogy a gyönyörű genfi tó partján lovagolt.