Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika
KRISZTUS ÉS MÓNIKA 63 ahhoz, hogy a naplóban kifejeződő belső történetet nyomon követhessük. a) „Ha egyszer egy kicsit odaadod magad...” Az első korszak nagyjából Agnesék letartóztatásáig terjed. Bár a kereszt előreveti árnyékát, mégis ezt az időt az első szerelem boldog áradása, Krisztus végtelen gazdagságának megtapasztalása jellemzi. De Mónika világosan látja, Krisztus csak annyiban jön el hozzá, amennyiben ő minden mást odaad. Milyen nehezen, csorbán adsz, milyen görcsösen és ostobán ragaszkodsz morzsákhoz és ócska garasokhoz. És ha egyszer egy kicsit odaadod magad, milyen csodálatos világot társz fel előttem... idő kellett hozzá, mire szegény lelkem felfogta, hogy ez a végtelen gazdagság velejár a teljes odaadással, mert ha mindent levetkőzöm, Magad adod nekem, ha mindent elhagyok, Te jössz hozzám, ha minden ajtót bezárok magam mögött, Te kinyitod a Te kapuidat. És megsejtlek Téged (46.o.). Olyan öröm fénylik benne, amely minden felfogóképességét felülmúlja: Te tudod, hogy milyen boldog vagyok, csak Te, mert én nem. Egyszerűen nem bírják naphoz nem szokott szemeim ezt a fényes ragyogást, hogy itt vagy, velem vagy, újra kézenfogtál, felébredtél és itt vagy, itt nálam, és látod, úgysem találom a szót, inkább futok meg bukfencezek Neked (42.0.). Később a bukfencező gyermeki boldogságot felváltja a szenvedő Krisztusba mélyülő fájdalom és öröm. De a Kisjézussal való játékos barátság egész életét, még utolsó betegségét is bearanyozza. Amint Kis Szent Teréz a Jézuska labdája akart lenni, úgy Mónika a Kisjézus játékmackója. Nincs ebben semmi infatilizmus, mégcsak a Kis Teréz utánzása sem. Egyszerűen, ösztönösen tudja, hogy a feltámadt Úr
