Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1930.
75 — 1930. 48. 49. 1953. sz. Népiskolai beiratási díjak szabályozása. 50. 1947. sz. A községtől felvett papi járandóságokról kiállított nyugta illetékköteles. 51. 2222. sz. Egyházi alkalmazottak az OTI-nél biztosításra nincsenek kötelezve. meg nem haladhatja. A felterjesztéshez mellékelt iratokat idezártan visszaküldöm. Budapest, 1930. évi január hó 29-én. A miniszter rendeletéből: Szikszay s. k. miniszteri tanácsos. Esztergom, 1930 június 20-án. Az elemi népiskolai beiratási díjak újabb szabályozásáról és felhasználásáról szóló 1930. évi VII. t.-c. életbe lépett. A törvény értelmében minden nyilvánossági joggal bíró elemi népiskolába felvett tanuló után az eddig szedett beiratási díjak helyett egy (1) pengő beiratási díjat kell fizetni. Ezek szerint a fennhatóságom alá tartozó katolikus elemi iskolákba beiratkozó tanulók után ezentúl egy pengő beiratási díj szedendő. A fizetés alól szegénység címén való felmentés átmenetileg az eddigi gyakorlat szerint történik. Miután a beiratási díjak felhasználása tekintetében a katolikus iskolákat érintően a tárgyalások még folyamatban vannak, meghagyom, hogy a fennhatóságom alá tartozó katolikus népiskolákban a beiratás címén bevételezendő egész összeget az iskola igazgatósága, illetve az iskolaszék (egyházközségi szervezet) további intézkedésemig gondosan őrizze. Az igazgatóságot, illetve az iskolaszéket (egyházközségi szervezetet) az összeg erejéig természetesen vagyoni felelősség terheli. Az összeg felhasználása csakis a nagymélt. Püspöki Karral egyetértőén később kiadandó intézkedésem szerint fog történhetni. Esztergom, 1930 június 24-én. Konkrét esetből kifolyólag X pénzügyigazgatóság Y egyházmegyei hatósággal közölte, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság 5750/1928. P. és 18.440/1928. P. számú ítéleteiben kimondotta, hogy a lelkész nem köztisztviselő s a községtől felvett járandóságaira nézve, illetve, mert fizetését az államkincstár egészíti ki, még nem lehet a közszolgálati alkalmazottak terminológiájába tartozónak tekinteni s így az 1920. évi XXIV. t.-c. 22. §-a alapján az általuk kiállított nyugtákat az illetékmentesség nem illeti meg. Ezt tájékozódásul közlöm. Esztergom, 1930 június 20-án. Konkrét eset kapcsán a kalocsai érsek úr kérdést intézett a népjóléti miniszter úrhoz, hogy az egyházi alkalmazottaK kötelesek-e biztosításra a OTI-nél. A miniszter úrtól ebben az ügyben a következő választ nyerte, melyet tájékozásul közlök : 82.927/1930. III. a. szám. Fenti ügyben hozzám intézett beadványa, valamint a felhívott Országos Társadalombiztosító Intézet vonatkozó jelentése alapján a szóbanforgó kérdést vizsgálat tárgyává tettem s annak eredményéhez képest szíves tudomásul az alábbiakat közlöm. «A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. XXI. törvénycikk 1. §-ának 16. pontjában és az 55. §-ának első bekezdésében, valamint az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás tárgyában rendelkező 1928. XL. törvénycikk 1. §-ának első (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetekkel kapcsolatban csak az ezek által fenntartott vagy kezelt intézmények, intézetek, vállalatok és üzemek biztosítási kötelezettségét állapítják meg. Ellenben minden feltétel mellőzésénél kizárták a biztosítás köréből a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalait a képviselőház munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának az első helyen hivatkozott törvény miniszteri javaslatához fűzött együttes jelentésének az 1. §-ra vonatkozó indokolásából kitűnő abból az okból, mert a törvényjavaslat első benyújtása óta eltelt idő alatt az egyes vallásfelekezetek hivatott képviselői részéről nem nyilvánult meg a kellő készség arra, hogy a kőtelező biztosításnak hivatalokra való kiterjesztését szívesen fogadják. Minthogy tehát a betegségi és a baleseti, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalaira nem terjed ki, az ezekben foglalkoztatott munkavállalók biztosítási kötelezettségét sem lehet megállapítani, mert az 1927. XXI. törvénycikk 3. és 56. §-ának első bekezdésében, valamint az 1927. XL. törvénycikk 3. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében betegség és baleset, valamint öregség és rokkantság esetére való biztosításra csak azok a munkavállalók kötelezettek, akik a fentebb hivatkozott törvényszakaszok értelmében biztosítási kötelezettség alá eső vállalat, üzem, hivatal vagy foglalkozás körében teljesítenek munkabér fejében szolgálatot. Mindezekre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy a szóbanforgó hitfelekezeti alkalmazottak kétségtelenül egyházi hivatali alkalmazottaknak tekintendők, nyilvánvaló, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet kiskunhalasi kirendeltsége helyesen és törvényszerűen járt el akkor, amidőn a tévedésből biztosításra elfogadott szóbanforgó munkavállalókat tévedésének felismerésekor a biztosított tagok sorából törölte.» Esztergom, 1930 július 10. 51.
