Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1930.
— 71 1930. 8. 13. 24. sz. Törvény- hatósági bizottsági tagság vállalásához engedély kérendő. kát seperje be a kehelybe, ha mise közben volt az áldoztatás, vagy pedig a cibóriumba, ha misén kívül áldoztatott. 5. A kerületi esperesek látogatásaiknál ellenőrizzék, vájjon az áldoztatásnál használt tálca (patina) megfelel-e a jelen utasításnak. III. Az Oltáriszentség őrzése a Nagy hét három utolsó napján. A Congregatio Utasításának harmadik részében arra nézve rendelkezik, hogyan kell az Oltáriszentséget őrizni a Nagyhét három utolsó napján, amikor a betegek számára kell néhány konszekrált ostyát eltenni. A főelv erre nézve az, hogy az így őrzött szent ostyák nem azért vannak, hogy a hívők imádják. Tehát inkább rejtve őrzendők, egészen külön helyen. Ha van a templom közelében külön kápolna, ott kell elhelyezni az Oltáriszentséget, vagy pedig a sekrestyében. Azonban bárhol is legyen, meg- kívántatik a kulccsal elzárható szentségház, előtte az égő örökméccsel. A szentséget még Nagycsütörtökön kell a kiválasztott helyen elhelyezni. Ha valamely templomban Nagycsütörtökön nincs mise, akkor az Oltáriszentséget a szokott tabernákulumban lehet hagyni egészen aznap alkonyatig. Alkonyaikor át kell vinni a fentemlített helyre, ahol egészen Nagyszombatig őrzendő. Természetesen itt is áll az, hogy szükség törvényt bont. Ha valamely templomban őrzött szentség nem helyezhető el a Nagyhét három utolsó napjára a fentiek értelmében, mert nincs arra alkalmas hely, akkor együtt őrizhető azokkal a konszekrált ostyákkal, melyeket a nagypénteki Missa praesandificatorum és a Szentsír számára konszekrál a pap Nagycsütörtökön, sőt ugyanott maradhatnak Nagyszombatig is. Ez azonban csak rendkívüli eset legyen, mely a betegek részére tartandó kis ostyák szabályszerű elhelyezésének lehetetlenségével indokolható. Szabály szerint a betegek részére szolgáló konszekrált ostyákat fentiek értelmében nem a Nagypéntekre konszekrált nagy ostyával együtt, hanem külön szentségházban kell őrizni. Esztergom, 1930 január 2. A 139. kánonnak, különösen a kánon 4. §-ának szellemét szem előtt tartva akként intézkedem, hogy Tdő Papjaim a jövőben vármegyei, illetve székesfővárosi törvényhatósági bizottsági, nemkülönben városi képviselőtestületi tagságot választás útján csak úgy vállalhatnak és viselhetnek, ha ehhez a főpásztor előzetes engedélyét elnyerik. Az engedély mindenkor és minden körülmények között a jelölés elfogadása és nyilvánosságra hozatala előtt kérendő. Ennek elhalasztása, a jelölésnek közzétételét követő időre, a kérelemnek elintézését hátrányosan fogja befolyásolni. Azok, akik vallási érdekképviselet révén, továbbá azok, akik a virilisták között történő választás útján lesznek tagjai a törvényhatóságnak, előzőleg nem kötelesek engedélyt kérni; tartoznak azonban e címeken nyert tagságukat utólag bejelenteni. Esztergom, 1930 január 1. A korpótlékok 100%-os valorizálása érdekében előterjesztést tettem a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter úrhoz, aki azonban arról értesített, hogy a jelen gazdasági viszonyok között a püspöki kar nevében tett előterjesztésemnek nem tehet eleget. Vonatkozó átiratát a következőkben közlöm : «A m. kir. vall.- és közoktatás- ügyi minisztertől. 170—1/404—1929. szám. Főmagasságú dr. Serédi Jusztinián bíbornok- hercegprímás, esztergomi érsek úrnak, Esztergom. Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás, Érsek Ür ! Folyó évi november hó 9-én 3679. szám alatt kelt nagybecsű átiratára, melyben a nagyméltóságú püspöki kar ezévi őszi konferencián történt megbeszélése alapján azt az előterjesztést méltóztatik tenni, hogy a jelenleg 50%-ban valorizált lelkészi korpótlékot 100%- ban valorizáljam, van szerencsém tiszteletteljesen azt válaszolni, hogy bármennyire is értékelem és méltányolom a nagyméltóságú püspöki kar kérelmének indokolását, a jelen gazdasági viszonyok mellett nem tudom a valorizálást 100%-ban biztosítani. A magyar képviselőház a folyó évben határozatot hozott, melyben utasítja a kormányt, hogy a következő évek költség- vetésének összeállításánál a kiadások apasz- tására törekedjék. E határozat alapján kénytelen vagyok az 1930/31-iki költségvetést jelentékenyen csökkenteni. Nemcsak nincs módomban új terheket felvenni költségvetésembe, a 100%-os korpótlékvalorizáció 533.250 P többletet j elentene, hanem még a meglevőket is le kell szállítanom. Fenti indokokból tehát legnagyobb sajnálatomra nem tudok a nagyméltóságú püspöki kar Eminenciád előlhivatkozott nagybecsű átiratában foglalt előterjesztéséhez hozzájárulni. Fogadja Eminenciád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1929. évi december hó 12-én. Klebelsberg s. ka: Esztergom, 1930 január 3. Az 1924. évi IV. t.-c. végrehajtásaképen kiadott 177.200/1924. számú miniszteri rendelet szerint a községek nem vethetnek ki 50%-nál magasabb községi pótadót. Hogy ez a mérték betarható legyen, a költségvetésből kezdték kihagyni az egyházi célokat szolgáló terheket. Ebben a vonatkozásban adta ki a m. kir. belügyminiszter úr az 1928. évben 89.682/V. számú következő rendeletét: «A párbér és az egyházi 13. 26. 4602/1929. sz. Korpótlékok teljes valorizálása egyelőre nem remélhető. i I 26. 240. sz. ; Egyházi és ■ iskolai ter- : hek a köz- , ségi költség- vetésben.
