Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1930.

— 69 —

1930.

8. meny, amire a papnak ügyelnie kell, az, hogy az Oltáriszentség színei meg ne romoljanak, mert a színek elromlásával megszűnik a szentségi Jézus jelenléte is.

Fölösleges hangsúlyoznom, mennyi gondot kell fordítania a papnak a szentmiséhez szükséges kenyérnek és bornak megválasztására. Az Egyház első századaiban a hívek hozták a miséhez szükséges kenyeret és bort. Áldozatos szerete- tük, mellyel a miseáldozat anyagát felajánlották, igazi vallásos és kegyeletes aktus volt. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a régi egyházi írók közléseit arról a buzgóságról, mellyel a hívek versenyeztek a miséhez szükséges kenyér és bor előállításában és kiválasztásában. Ajánlom a T. Papság figyelmébe b. e. elődömnek, Simor Jánosnak 1876 november 23-án kiadott körlevelét, melyben történelmi széleslátással gyűjtötte össze az egyházi íróknak szép helyeit a hívek buzgó- ságáról az Oltáriszentség anyagának előállításával kapcsolatban.1 Később az Oltáriszentség anyagának előállítását, illetőleg megválasztását a klérus vette át. A papok maguk készítették az áldozati kenyeret, mely paténájukon Krisztus testévé változott. Különösen a szerzetesek buz- gólkodtak e téren, akiknek munkája az áldozati kenyér előkészítésében valóban második imádság volt. Csak a XV. században jelentkeznek papok, akik lemondanak az áldozati kenyér készítéséről s világiak által készített kenyeret használtak. Azért ettől az időtől kezdve a zsinatok állandóan szorgalmazzák, hogy az áldozati kenyér készítésében minden hiba kiküszöböltes- sék, illetőleg követelik a készítés megfelelő ellenőrzését. így már 1631-ben a cambray-i zsinat úgy rendelkezik, hogy a püspökök az egyes városokban megbízható személyeket válasszanak ki s azokra ruházzák a szentostya készítését. Akit a püspök kiszemel erre a megbízatásra, tegyen esküt, hogy lelkiismeretesen fogja ellátni hivatalát. Érthető ez a szigorúság nemcsak azért, mert előfordulhat, hogy kellő elővigyázatosság hiányában nem tiszta búzaliszt kerül a szentostya sütésénél felhasználásra, de azért is, mert nem méltó dolog az, hogy különböző más ételekkel, melyek testünk táplálására szolgálnak, együtt készítsék az angyalok kenyerét is, mely lelkűnknek való s melynek már készítése is előjáték legyen az oltáron történő misztikus átváltozáshoz. Meg kell érteni egy komoly egyházi Írónak megrovó szavait : «Hinc collige, quam sint lugendi tot Ecclesiarum, Parochorum, Superiorum et Praelatorum abusus in hoc negotio. Alicubi hostiae emuntur ab uxoratis mulierculis in communi coquina inter ollas et lebetes concoctae, alibi ex communi farina hostiae conficiuntur tanta socordia et negligentia, ut

maiori studio epulae pro communi mensa prae- 8. parentur».1

Nálunk búzaliszt is, igazi bor is van és volt mindig nagy mennyiségben és olcsó áron.Nem kellett félni attól, hogy a bort hamisítják, vagy hogy a búzalisztet nagyon nehezen lehetne beszerezni. Csak buzgóságra és lelkiismeretességre volt és van szükség a papok részéről s ezt szorgalmazták rendeleteikben elődeim, többek között Simor János fentidézett kimerítő utasításában. Az utóbbi időben egyes apácarendek vállalkoztak arra, hogy a szentostyát szükség szerint rendelkezésre bocsátják a lelkipásztorkodó papságnak. így egyházmegyénkben a budapesti Reparatrix-zárda vállalta ezt a nemes feladatot. B. e. Vaszary Kolos elődöm körlevéli- leg közölte ezt a papsággal s azóta mindig növekedő számban fordulnak plébánosok és templomigazgatók a Reparatrix-zárdához, ahonnan teljesen megbízható kenyeret kapnak a miseáldozathoz.2

Azonban nem elég, hogy hamisítatlan legyen az Eucharisztia anyaga, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a szent színek el ne romoljanak.

Főleg a kenyér színei jönnek itt tekintetbe, mert az Oltáriszentséget azok alatt őrizzük oltárainkon. A Rituale Romanum és azt követve a Codex J. C. csak azt írja elő, hogy «hostiae consecratae recentes sint et frequenter renoventur».

Can. 1272.3 Azonban már egy régi kongregációi utasítás így hangzik : «Renovatio SSmi Sacramenti debet fieri qualibet Dominica, non autem differi ad quindecim dies.»4 S már ezt megelőzőleg Oláh prímás alatt (1560-ban) tartott nagy- szombati zsinat e szavakkal rendelkezett: «Mandamus firmiter... ut Corpus Domini Nostri Jesu Christi [sub fideli custodia . . . pro infirmis et peregrinis parochi asservent et secunda quaque ad summum hebdomada renovent.»5 Hasonló a Pázmány Péter kormányzása alatt 1629-ben tartott nagyszombati zsinat rendelkezése : «Parochi pro necessitatibus occurrentibus tres ad minimum particulas Eucharistiae decenter . . . asservent pro infirmis. Ac octavo vel ad summum decimo quarto die ex hostiis recentibus renovent.»6 Ezen határozatokat követte az 1860. évi esztergomi zsinat, mikor ki1 Concina, Theol. Dogm. Moralis t. 8. 1. 3 Dissert. 1. cap. 2.

2 Litt. Circ. An. 1910. p. 188.

3 Az esztergomi Rituale is csak általánosságban rendelkezik : «Sanctissimae Eucharistiae particulas frequenter renovabit (sc. parochus). Hostiae vero seu particulae sint recentes : et ubi eas consecraverit, veteres primo distribuat vel sumat, Tit. IV. c. 1. n. 7.

4 Congr. Cone. 1573. Apr. 5. Cfr. Caerem. Episc.

1. 1. c. 6. nr. 2.

6 De officiis pubi, ministrorum Ecclesiae, Péterjfy, Concilia, v. II. p. 106.

6 Péterffy, Concilia, vol. II. p. 247. Cfr. Litt. Circ.

An. 1860. p. 67. sqq.

1 Litt. Circ. An. 1876. p. 75. sqq.