Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1935.
— 135 — 1935. 43. Azonban : «qui non proficit, deficit; sed magis deficit, quam proficit/» Tökéletesíteni, mélyíteni, kiterjeszteni kell hitoktatói munkánkat ! Egyrészt azért, hogy a hittani ismereteket egyensúlyba hozzuk és megerősítsük a profán ismeretek azon tömegével szemben, melyhez ma, a rádió, mozi, népművelő előadások, olcsó könyvek és újságok korában oly könnyen jut a legegyszerűbb ember, másrészt azért is, hogy a mai korszellemben rejlő gátló körülmények ellenére érvényre juttassuk a hitoktatás üdvös hatását. Ezen gátló körülmények a Decretum szerint a következőkben jelölhetők meg: 1. A szülők közönye, kik tudatlanságból, gondatlanságból vagy azért, mert a kenyér utáni hajszában nem jutnak hozzá, gyermekeik vallásos nevelésével semmit sem törődnek. 2. A könnyelműen kötött vegyes házasságok, melyek a tapasztalat szerint legtöbbször a szülők, majd a gyermekek vallási közönyére és végül vallástalanságra vezetnek. 3. A mai lanyha, sokszor munka nélkül tengődő nemzedék szórakozási vágya, mely a sport, a játék, a színház, a mozi stb. számára foglalja le az emberek lelkét, úgyhogy az üdvösség kérdéseivel nincs sem idejük, sem kedvük foglalkozni, sem a vallásgyakorlatokra nem érnek rá elmenni. Ez a szórakozási vágy az ifjúságot is hatalmába keríti és okozza, hogy a vallási ismeretek benne el nem mélyülnek és hamar feledésbe mennek. 4. Mindezen bajokhoz járulnak a különböző tévtanok. Ragadozó farkasok járnak körül ma is és nem kímélik a nyájat.1 A különféle szektákon kívül a špiritizmus, kommunizmus és nemzeti vallás tetszetős címével ékeskedő neo- paganizmus kerülgetik a lelkeket, hogy a ravasz kígyó módjára megingassák az embereknek Istenbe és Krisztusba vetett hitét. Ugyanezt a célt szolgálja a csaknem nyíltan hivalkodó erkölcstelenség, a szűzi és házas tisztaság, valamint a szemérmetesség szépségének és értékének tagadása elméletben és gyakorlatban, a neomalthuzianizmus, a válások, a köz- és magánvagyon ellen elkövetett vétségek . . . Az erkölcstelenség a hitnek legnagyobb ellensége. Ahol az erkölcstelenség elterjedt, a hitoktatás fokozott feladatokkal áll szemben ! Viszont az is igaz, hogy az erkölcstelenség ott kap legkönnyebben lábra, ott terjed és erősödik, ahol legjobban el van terjedve a hitbeli tudatlanság. Ezt a tapasztalati igazságot hangoztatta b. e. X. Pius pápa «Acerbo nimis» kezdetű enciklikájában (1905 ápr. 15.) és ezért sürgette ő számos elődje példájára annyira a hitoktatás buzgó teljesítését. 1 Ap. csel. 20, 29. Bár, ismétlem : nálunk az egyházi törvények 43. és rendelkezések által előírt szabályon: általában megvalósítást nyertek, a hitbeli tudatlanság és a vele kapcsolatos erkölcstelenség visszaszorítása érdekében a hitoktatást kiterjeszteni és még hatályosabbá tenni nekünk is elsőrendű kötelességünk. Ezért az Apostoli Szentszék útmutatása szerint jónak látjuk az alábbi rendelkezéseket kiadni: 1. Ezentúl minden esztendőben az Őrzőangyalok ünnepét (okt. 2.) követő vasárnapon «dies catechistica» tartandó. Ezen a vasárnapon a templomokban a hitoktatás fontosságát kiemelő szentbeszédeket kell tartani; a szülőket és helyetteseiket figyelmeztetni kell az 1113., 1335. és 1372. § 2. kánonokban jelzett és a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó súlyos kötelességükre. Buzdítani kell őket, hogy érdeklődjenek gyermekeik hittani feladatai iránt, kérjék számon azokat, valamint vallási kötelességeik teljesítését. Imáikat, szentáldozásaikat, erénygyakorlataikat vagy önmegtagadásaikat ajánlják fel a szülők különösen ez alkalommal Jézus sz. Szívének oly szándékkal, hogy a hitoktatás gyermekeik lelkében mentői bőségesebb gyümölcsöt teremjen. 2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése szerint legközelebb a plébánosra hárul a feladat és felelősség, hogy a keresztény élet alapjának, a jó hitoktatásnak kellő elvégzésére fordítsa minden gondját és fáradságát, miként azt az 1329. s köv. kánonok sürgetik. Ha nagyobb plébániákon személyesen nem is végezhetik a hitoktatást, a területükön ievő iskolák látogatásában, a hitoktatók és hitoktatást végző káplánok munkájának teljes erejükből való segítésével vegyék ki részüket ezen kiválóan plébánosi munkakörből. Sokszor talán úgy látszik nekik sokoldalú elfoglaltságuk és gondjuk közepette, hogy káplánjuk segítségére inkább van szükségük az iskolán kívül: a gyóntatásokban, irodában, betegek ellátásában ; azonban ne engedjék magukat a pillanatnyi sürgős szükségtől befolyásoltatni, hanem, ha kell, váltsák fel káplánjukat a gyóntatószékben, az irodában vagy egyéb téren, ahol a hívek lefoglalják őket, csakhogy kellő időben ott lehessenek az iskolában. Törekedjenek továbbá alkalmas órabeosztással a hittanóra-mulasztásoknak elejét venni. 3. Szigorúan lelkére kötöm az espereseknek, hogy a hitoktatás ellenőrzését (amit Budapesten a hitoktatási felügyelők végeztek és fognak ezen rendeletem után is végezni) különös gonddal és lelkiismeretességgel gyakorolják. Látogassák az iskolákat évközben is, mert jobb a hiányokat idejében megismerni, mikor még pótolhatók, mint az iskolai év végén egyszerűen megállapítani. Gondjuk legyen arra is, hogy a
