Circulares litterae dioecesanae anno 1955.

XIII.

K 'E D V S S HÍVEK! "ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldé, hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké él­jen!" /János 3,16/ A Szent János evangéliumából vett ezek a szavak jut­nak eszünkbe a kis Jézus jászolánál. Isten sokfélekép mutatta meg sze­retőiét az ember iránt. Megmutatta azz’al, hogy saját képére és hasonla­tosságára alkotta őt, értelemmel .és azabad akarattal ruházta fel és ur- -rá tette minden élő lény felett. Lelkét halhatatlannak teremtette és ö- rök boldogságra szánta. De megmutatja Isten szeretetét naponta irántunk, mikor megadja mindennapi kenyerünket és a természet szépségéiben gyö­nyörködtet. legnagyobb szeretetet azonban akkor tanusitott az ember i- rántj amikor nem vetette el őt a bűnbeesés után, hanem irgalmat gyako­rolt teremtményével széfben, aki végtelen fölségét megsérteni merészel­te, Nagy"türelemmel hívogatta*vissza magához az eltévedt bárányokat. Tette ezt az ószövetségben prófétái által; mikor pedig az idők telje el­érkezett, szent Fiát küldte el, akiben Isten türelmes szeretetét és ir­galmát meghatva csodáljuk, mert ime, mit is mond róla az evangélista a karácsonyi harmadik misében? "Az övébe jött, és övéi őt be nem fogad­ták! "./János 1,11/ És jóllehet őt be nem fogadták, a betlehemi szállás­ról leszorították, Egyptomba menekülni kényszeritetiték, élete delén jó­tettei dacára üldözték és megölték, - mégis nem szűnt meg szeretni az embereket; amikor pedig jótévő kezét keresztre szegezték, ajka rebegett imát érettek és kérte számukra mennyei Atyja bocsánatát. Ennek a’szerető Istennek nevében kérünk benneteket, •Kedves Hivek, hogy viszont szeressétek Istent mindenekfölött és szeres­sé t. : felebarátaitokat. Az Isten szeretető sok mindenre jó: képesit a türelemre bajban, szenvedésben, és erőt ad a ki sértésben. Megtanit min- kr+ arra, hogy az élet örömeit mértékkel élvezzük és a szerencsét Isten .ránt való hálával, alázatos szivvel vegyük. A felebaráti szeretet pe­dig arra ad. erőt, hogy egymás terhét viseljük, azaz hogy elnézők és meg­bocsátok legyünk egymás gyarlóságai iránt, főleg pedig,hogy ne csak a magunk javát hajhásszuk, hanem mások boldogságát is elősegíteni töre­kedjünk, jól tudván, hogy igazi öröm nem lehet az önzésből eredő öröm, és hogy igazi boldogság csak a közös boldogságból fakad. Karácsonykor, a szeretet ünnepén, ilyen örömfak,sztás- ra törekedjünk. Ezen az ünnepen a jó emberek egymásnak örömöt kivánnak és egymás örömének örvendenek. Boldogok a szülők, amikor látják-4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom