Circulares litterae dioecesanae anno 1949.
X.
4228. sz. Októberi ájtatosság. X. Amióta b. e. XIII. Leó pápai apostoli irataiban ismételten is oly melegen ajánlotta a szentolvasónak gyakori imádkozását, az év október hónapjára különösképen is, a rózsafűzéres októberi ájtatosság a hívek egyik kedves és szeretettel látogatott áj tatossága lett. Krisztus földi helytartói azóta is gyaki’an, az utóbbi években szinte minden esztendőben külön is felhívták és buzdították a híveket, az egész katolikus világot az októberi imádsághadjáratra. Ismét küszöbön ennek az ájtatosság- nak a hónapja, az október. Tartsuk meg mindenütt a legszebb keretek között, de egj'ben a legbensőségesebben is az ájta- tosságot. Tartsuk olyan órában, amikor a legtöbben részt tudnak venni. Imádkozzak és imádkoztassuk buzgón, elmélyedve és elmélkedve az olvasót. Hiszen a szentolvasó hitvallás, a Szent- háromság dicsőítése, Krisztus Urunk földi életének- összfoglalata, Szűzanyánk közbenjárásának kiesdése életünk és halálunk órája számára. Kérem kedves Papteslvéreimet, hogy az októberi ájtatosságok meghirdetésekor szeretettel külön is hívják meg híveiket és buzdítsák a részvételre. A fiatalokat csak úgy, mint a felnőtteket. A férfiakat is. Egy vasárnap a kies fekvésű heiligen- bluti templomban a férfi padsorokat is tele találtam és a férfiak kezében is ugyanúgy ott volt a nagyszemü szentolvasó, mint a nőkében és együtt buzgón morzsolták azt. Épületes látvány volt. Legyen októberben minél több ilyen Istent dicsőítő, a Szűzanyát tisztelő és a hívő lelket gyönyörködtető épületes látvány a mi templomainkban is! 4208. sz. fakultatív hitoktatás —«gye. A rádió és a sajtó közléseiből köztudomású, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa folyó évi szeptember 5-én 1949. évi 5. szám alatt hirtelen új törvényerejű rendetetet adott ki az iskolai vallásoktatásról. (M. K. 184. sz.) Eszerint: „A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 54. §-ában foglalt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó rendelkezésnek megfelelően a vallásoktatás az iskolákban nem kötelező.“ Az ugyanakkor 1.101/1—1949. (184.) V. K. M. szám alatt kiadott végrehajtási miniszteri rendelet pedig a következőket tartalmazza: „1. §. Az 1949/50. tanévtől kezdődően a vallásoktatás nem kötelező. 2. §. Azok a szülők, akik gyermekeik vallásoktatását kívánják, legkésőbb szeptember hó 15-ig szóban, vagy írásban az iskolában ezt a szándékukat bejelentik.“ A magyar püspöki kar tagjai folyó évi szeptember hó 8.-i kelettel közös főpásztori körlevelet bocsátottak ki, amelyben főpásztori kötelességükhöz és tisztükhöz híven kifejtették a hívek előtt azt, hogy szoros lelkiismereti kötelességük gyermekeik vallásoktatásáról gondoskodni és azt a rendeletben megjelölt bejelentés révén biztosítani. Ezt a főpásztori szózatot folyó évi szeptember hó 11-én olvasták fel az ország összes katolikus templomaiban. A szülők vallásos lelkűidének bizonyítéka, hogy átérezve ezt a szent kötelességet, gyermekeik vallásoktatását nagyon sok helyen teljes egészükben, de mindenütt nagyon tömegesen kívánták; a kivétel csak kis hányadot tesz ki. A szülőknek ez a vallásos megnyilatkozása magamagát dicséri. A magyar püspöki kar egyébként a hitoktatás körüli gyakorlati nehézségek, az órák beosztása, a tankönyvek engedélyezése, a hitoktatók zavartalan munkája, stb. tekintetében a vallás- és közoktatás- ügyi miniszterhez fordult. Kérem hitoktató paptestvéreimet, hogy a vallásoktatás nagyfontosságú ügyét a további részletes útmutatásig is változott keretek között minden odaadással és áldozatossággal igyekezzenek végezni, miként erre nézve már előző körlevelemben is kéréssel fordultam hozzájuk. Kedvel- tessék meg tanítványaikkal a vallás szent ügyét, tanítsák őket derűs lendülettel, neveljenek belőlük szent hitük szerint élő gyakorlati vallásos embereket. A tankönyvek hiányát pótolja buzgóságuk és leleményességük. Közeledvén a Halottak napja, az évnek ez a kegyeletes emlékezési napja, ráirányítom a Paptestvérek figyelmét a i temetőknek megfelelő gondozására. Az 4076. szí Temetők gondozása1