Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

X.

I _ 3 ­2./ hitvallást. Népünknek közel ezer év alatt annyi fere- teg és zimankó közepette ozent István, Szent László^Nagy Lajós,Hunyadi János, Zrinyi Miklós, és Esterházy nádor, Mária választott vitézei ko­rúban é3 példája szerint elég alkalma nyilt s hitvallásra. Volt idő, amikor falvak és messze vidékek egyszerre, egy azivvel-lélekkel, nagy ünnepélyességgel tették le e Máriát megvalló katolikus hitvallást va­lamely gócpontban. De 194d hitvallása minden eddiginél kiemelkedőbb ás történelmibb, a szent király szülőföldjén ás korosztolő helyén kigön­gyölt fehér zászlót - Ősi magyar einer egy oldalon, Szűz Mária a mási­kon - meghordoztuk ebben az évben e szűkre szoritott országban. Csöng- rád, Szombathely, Eger, Sátoraljaújhely, Gyula, Törökszentmiklós, Makó, Máriegyud, Baja stb. ennek az országos zászóbontásnak a kiemelkedő ál­lomáshelyei. Az országos ünnepségek magasra csapó lángját átvették ez összes egyházmegyék és azok ünnepségei a jelentősebb pontokon - Balas­sagyarmat, Vasvár, Debrecen, Mátészalka, Jászapáti stb. - messze vidé­kek hivő tömegeit vonzottak és forrasztották egybe. Katolikus nagygyű­lés helyett is Mária-kongresszust rendeztünk a fővárosban. Lehetetlen meghatottság nélkül lélekben átsuhanni ezeken a csodásán szép és mélyen szántó ünnepségeken. Az idők járásától, megpróbált,a táspkt ól összoszo- rult magyar szív ági idesanyínk és a magyar történelem szellemének é- rintésére kitágult, mindon várakozást messze felülmúlóan fölságesen meg­áradt,mint valami nagy, királyi folyam, ágyénesen félelmetesen nagynak találták. Nem csoda! Lenne sodródott - nemcsak o katolikusok, da - szin te a nemzet egésze: a magyar falvak megszentelt múltból élő, hithu né­pe holyről-holyre ás a főváros voritékező munkássága a Golgota-téren és mindon társadalmi osztály. Érettebb korúak és üde, lelkes ifjúságunk, Mária népének a reménye. A minden eddigit felülmúló, hatalmas megmozdu­lás, az 50-100-£00.000 ember együtt magában nem volna még elég. Egysze­ri- még oly nagy fulsorokozás is lohetáo a magyaroknál nőm ritka szalma­láng. De hitükért nagy áldozatok árán, gyalogosan megtett nagy távolsá­gok, újkeletű akadályok egész sorozatán át jöttek össze. Mindon részt­vevő ott érzett maga körül többeket, testetlen lelkeket, akik röpültek volna, do a szárnyaik annyi mindentől ólomsúly-nohozok lettok aznapra. A testi fáradságtól elcsigázottak egész éjtszakát betöltő buzgó imádsá­ga, éneke, virrasztása népünk jobb énjének fölségos megnyilatkozása volt, a magyar ég alatt jelentkező bűnök ellenében. Ezért áld mag majd .minket ez Ur.

Next

/
Oldalképek
Tartalom