Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

III.

+

III

Krisztusban kedves Hiveimi

Régen,- nagyon régen mondta a sirató próféta, de ma különösen valósul: "A nyomorúság nemzetről-nemzetre megyen" /jer. 26,32./ Az annyira várva-várt, de Noé első galambjaként - a földön otthonra nem. lelő béke bizonytalansága miatt gyötrelembe esnek a népek és reszketnek a föld minden lakói. Az egyéni, családi és népi sorsok olyanok, mint a nagy pusztitó viharba került könnyű pehely és gyönge falevele A gyötrő tegnap emésztő tüze után a szorongó má- t,ő 1 a még bi z o nytál an o.bb holnapra összpontosul minden figyelmünk. Erezzük, hogy nagy az Ur napja és igen rettenetes; ki állhatja ki azt? Nagyböjt! fohászunk feltör a prófétával: "Engedj, Uram, engedj meg a te népednek és ne add örökségedet gyalázatra" /Joel 2,17./

Halljuk az Ur el igazitó és megmentő szavát: "Térjetek hozzám^ teljes szivetekből, böjttel, sirással és jajgatással. És szaggassa! k meg sziveiteket, nem pedig ruháitokat. Szenteljetek böjtöt, hijjátok össze a sokaságot. Gyüjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezeteket, hijjátok össze a véneket, gyüjtsétek egybe a kisdedeket és csecsemőket" /Joel 2, 3-16./

Az üdvösség kedves napjaiban, a Nagyböjt fájdalmas hetében mint a Ti Főpásztorotok, én is összehívom minden plébánia minden családját és hivét nyilvános engesztelésibe és megkérlelésre. Isten türelme végtelen, de a bünbánatunkra megszabott türelmi idő a végéhez közeleg, mert nagy a mi elpártolásunk /Jerem.14, 7»/ Meg-, sokasodott gonoszságunkért a bünbánat sarkal; ugyanakkor a remény is biztat: "Mindaz, aki segítségül hivja az Ur nevét, üdvözül"

/Joel 2, 32»/. Jóságos, kegyes és nagyirgalmu mindazokhoz, akik segítségül hívják /Zsolt. 85, 51./.

Tekintetünket a Fájdalmas Szüzhöz is emeljük,aki számunkra hazánk Védőasszonya és akiről sohasem lehetett hallani, hogy bárkit is magárahagyott volna és aki nemzetünket is ezeréves történelmi életében megszámlálhatatlan jótéteménnyel halmozta el,

A Kálvária ormán hét tőr járta át a lelkét; tőrök sajgatják a mi szivünket is. Mindene a kereszten, mi is a kereszten látjuk mindenünket és csak a kereszt alatt találjuk nyugalmunkat. Ő állott, nem tört le, nem roskadt össze. Most azt kérjük Tőle, hogy mi is álljunk, ne törjünk le és ne roskadjunk össze a kereszt alatt. Nem is azt kérjük, hogy múljék el a keserű pohár, hisz a jobb latorral szívből sóhajtjuk: bűneinkért méltán szenvedjük /Luk,23,4./ a csapásokat és megpróbáltatásokat. Inkább az Üdvözítővel együtt ezzel is az Atya akaratát teljesítjük, Csak azért esengünk, hogy a Boldog- asszony Evében erős lélekkel állva bírjuk a történelmi nagy keresztet. Mi is, hit« és nemsettestvéreink is.

Mi már látjuk, hogyha az^emberek lerázzák^magukról Isten örök törvényeinek igáját, hiába fáradoznak, hogy más alapot találjanak a békére. Ezek a más utak nem Istenhez visznek. .Csak Isten a forrása, Ellsz tus az alapja minden békének, Ezért az imádság, önmegtagadás fegyvereit vetjük közbe, hogy népek, társadalmi osztályok, ormon lévők és alattvalók őszinte, bűnbánó szivvel visz- szatérjenek I$ten törvényeinek útjára.

A most meghirdetésre kerülő engesztelő együttesből ne maradjon ki senki, aki Krisztushoz ragaszkodik és sebekkel tetézett hazájáért remeg és aggódik.