Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Krisztusban Kedves Híveink!
Krisztusban Kedves Híveink! Idestova két hónapja annak, hogy az esztergomi, székesfehérvári és váci egyházmegyékhez tartozó nagybudapesti plébániák együttes népmissziója Nagycsütörtökön az Ür asztalához járulással — mint szokták mondani — befejeződött. Most, hogy «a kedves idő és az üdvösség napjai» (Kor. II. 6, 2) elmúltával a helyszíni jelentéseket áttekinthettük, mi, mint Istentől rendelt főpásztoraitok, úgy érezzük, Kedves Híveink : vissza kell idéznünk a nagy kegyelemjárást a ti lelketekben. Ezzel is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a népmisszió nem zárult, annak folytatása tart kinek-kinek halala órájáig. 83 plébánia és lelkészség 1,039.669 híve kapott egyszerre módot arra 155 hithirdető révén, hogy a hitnek megvilágosodott szemével tekintsen be a földi élet értelmébe, a lélek nagy, az egész világ fölött álló értékét lássa; a lélek roncsoló sebét, a bűn rútságát Isten szentségének, szépségének tükrében szemlélje, töredelmesen megbánja, megvallja, megigazuljon és a tékozló fiúval és elveszett juhval visszatérjen az apai házba, a testvérnek, barátnak, Jézusnak szentséges Szívére és odajáruljon az Űr asztalához, az örök élet zálogához, az örök szőlőtő és a szőlővessző egysége helyreálljon. Hatalmas kegyelmi zuhatag áradt le tíz napon át Isten irgalmából Nagy- Budapestre. «Azok pedig elmenvén, tanítának mindenütt, az Úr velők együtt munkálkodván és a beszédet megerősítvén a rákövetkező jelekkel» (Márk 16, 29). Zsúfolt templomok, ostromlott gyóntatószékek és áldoztató rácsok, hatalmas emberáradatokkal megrendezett zárókörmenetek, a bíztatóan megindult házasságrendezések engedik megállapítanunk, hogy a nehéz 1947-ben Húsvétot és Pünkösdöt egyszerre ült a főváros katolikussága. Ha máskor, most igazán érdemszerző hitvallás volt a népmisszión részvétel, hisz akadályok jelentkeztek, köztük elsősorban az, hogy a félelemtől és nyomortól nem mentes élet közepette köszöntöttek reánk a lélek- megújulás áldott napjai. Elpusztult vagy kicsi és kevés templom, paphiány, itt-ott akadékoskodás nehezítette meg a missziók még hatalmasabb kegyelmi kibontakozását. Nem panaszkodunk ; sőt mélységes hálával köszönjük meg Istenünknek, hogy oly bőkezű volt a lelkek százezreihez és megjelent a világváros jerikói ország- htján az irgalmasság énekét zengő (Zsolt. 88, 2) hatalmas kíséretével, nagy irgalom- olaj-tarsollyal, könyörülő tekintettel, szamaritánus kézzel, nagyirgalmú Szívével és jót cselekedett Bennetek (Márk 14, 6). Bizonyára legalább tízezrek voltak a ‘százezrek közt, akik az apostolokkal nehezen is váltak meg a népmisszió Táborhegyétől, ahol oly jó és boldogító volt időzniük (Mt. 14, 7). \ De hogy az Úrral együtt maradjatok, a kegyelmi életet magatokban állandósítsátok, jó gyümölcsöt hozzatok (Mt. 7, 17). Isten után rajtatok áll, Kedves Híveink ! Isten országa Bennetek van (Luk. 13, 21). Legyetek állhatatosak — az első keresztényekkel sokban hasonlatos élet- körülmények közt — az imádságban, a kenyérszegés közösségében és az Egyház hit- és erkölcsi tanításában és az apostolkodásban. Imádkozzatok naponta, lelketek magányában, a család és a hívők közösségében. Minden tökéletes adomány onnan felülről van a világosság Atvjától (Jak. 1, 17). A szőlőtő és szőlővessző közös életárama az imádság és kegyelem. Nem szereti atyját az a gyermek, aki nem szívesen beszélget vele. Tegyük újból egyéni és családi törvénnyé a reggeli, esti, továbbá az étkezési imádságot, az asztali áldást. Különösen ajánljuk a rózsafüzér hatalmas fegyverét, amelyet az Isten Anyja és Nagyasszony-anyánk sürget. Az erősek eledelétől ne maradjatok el, hacsak nem akartok elfogyatkozni az életúton. Jézus szent testének erejével járjátok az élet nehéz, göröngyös útját. Nagy-Budapest népe, sajnos, nagyon is tudja, mi a testi táplálatlanság. De a lelki
