Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

lionem. Hoc autem factum, quod scilicet hominis corpus ante extremum iudicii, diem in coelis vivat, neque sensibus neque humana auctoritate testificari potest... Nisi igitur firmissima Ecclesiae fides quoad corpoream Beatae Mariae Virginis Assumptionem dici velit levis nimis credulitas, quod vel cogitare impium est, procul dubio eam a traditione divino-apostolica i. e. a revelatione ortum habere firmissime tenendum.“ (Coli. Lac. VII, p. 8G8-).

2. ,,’Non ergo desunt’ (ut loquntur Patres Vaticani) ’locupletissima SS. Patrum testimonia a remota aetate ad duodecimum usque saeculum, qui uti testes divinae revelationis hanc veritatem propugnant, atque in nonnullis Sacrarum Scripturarum oraculis etiam insinuari autumnant. Antiquiorum — az első négy század — Patrum silentium, quod ad summum est argumentum negativum, á posteriorum aetatum Patribus abunde compensatur’. Ab ineunte vero saec. XII. testimonia Patrum excipit doclrina communis theologorum ad haec usque tempora.... Nullus sane theologus doctrinam hanc unquam negavit, sed solum hinc inde quidam dubitavit... Unde ex hac parte huic doctrinae definiendae nulla obstant impedimenta, secus ac olim doctrinae de Immaculata Conceptione, quippe quam multi atque magni docto- res non solum in dubium vocaverint, sed negaverint et impugnaverint. Itaque si haec impugnatio non obstabat, quominus Immaculata Conceptio definiretur, multo minus in nostra quaestione illa tenuissima olim paucissimorum dubitatio obstat“ (Petitiones de Assumptione corporea B. M. V. in coelum definienda ad S. Sedem delatae. Tomus I. p. 193—194. Petitiones Episcopatus Veteris Imperii Austriae).

3. Az Egyház a mennybe vitt Boídog- ságos Szűz tiszteletére templomokat szentel és már másfélezer év óta nyilvánosan ünnepli nyugaton és keleten az assump- tiót, tehát a Szűz Mária mennybevitelében való hitnek már jóval korábbinak kell lennie.

4. Szűz Mária Isten anyja és így „Caro Christi caro Mariae“. így érvel már a Nagy Sz. Gergelynek tulajdonított szertartás-könyv, a Sacramentarium Gregorianum is: „Sancta Dei Genitrix nexibus mortis deprimi non potuit, quae Filium Dei Dominum nostrum de se genuit incarnatum.“

5. A Boldogságos Szűz seriellen szüzessége is bizonyítja testének megdicsőülését : „Ut enim — irja Krétai Sz. András (-j- 720), Oratio 2. in Dormit.) — minime corruptus est parientis uterus, ita nec interiit defunctae caro“ és Damaszkuszi Sz. Jánosnál olvassuk (Hóm. II. De Dorm. B. M. V.) „Qui post partum incorruptam eius (Mariae) servavit virginitatem, eidem placuit, et ipsius, postquam migravit, immaculatum corpus incorruptum servatum, translatione honorare ante communem et universalem resurrectionem.“ A katolikus hívő felfogását jól fejezi ki egy őskeresztény író (Pseudo-Hierony- mus vag}r Pseudo-Augustinus: De Assumptione, c. 6): „Corpus Beatae Virginis escam vermibus traditam in communi sorte putredinis, quia sentire non valeo, dicere perhorresco“.

(i. A Szeplőtelenül foganlatott Boldogságos Szűzről IX. Pius pápa a Gen. 3,15-re és az egyházatyák tani fására hivatkozva ezeket mondja: „Sanctissima Virgo, arctissimo et indissolubili vinculo cum eo (Christo) coniuncta una cum illo et per illum sempiternas contra venenosum serpentem inimicitias exercens ac de ipso plenissime triumphans, illius caput immaculato pede contrivit“ (Bulla: Ineffabilis Deus), már pedig a Szeplőtelen Szűz győzelme nem volna teljes, ha nem győzte volna ie a sátánt, mint a halál urát is azáltal, hogy Krisztushoz hasonlóan feltámadt halottaiból.

Amikor a püspökök ezeket és egyéb érveket felhozva kérik Szűz Mária mennybemenetelének hittétellé való nyilvánítását, kérelmük súlya nem annyira az érvek döntő erejében, mint inkább a kérelmezők tisztében van. A katolikus világ püspökei itt ugyanis nem mint pi'i- vát teológusok, hanem mint Krisztus nyájának pásztorai és az Egyház hitének tanúi szerepelnek.

Ha üszntsége a kérelmeknek helyt- adva és a Boldogságos Szűz mennybevitelét — ezt a nemegyesült keletieknek is annyira kedves igazságot — hittétellé teszi, az Egyház egységének hatalmas pártfogót ad, az anyagias és testies világnak hangos „sursum corda“-t kiált és megerősíti a test feltámadásába és az örök életbe vetett hitet.