Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XV.
Kedves Híveink ! Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szent- séges Atyánk azt állapította meg 194-5. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke, amely után oly sóvárogva^áhítoznak a népek, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely néki nincs, nem adhatja meg, A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit, vagyis az egyetlen alapot, ami Urunk Jézus Krisztust /Kor.1.3» 11./. Mennyire beigazolódik igy, az, amit a zsoltáros évezredekkel ezelőtt minden idők nemzedékei számára megállapított: M Ha az Ur nem épiti a házat, hiába dolgoznak az épitők " /126, l/.^Ha minden nép és nemzet ráeszmél erre, nekünk, árve szegény magyaroknak az idők kegyetlen ostorsuhogása lenet erre a megtanitónk. Az ostorszálak szeges, megszámlálhatatlan fonata és sora marja, tépi, szaggatja testünket, idegrendszerünket és lelkünket. Frissében állanák előttünk a felvidéki események, amelyek során a legősibb magyar települések, csallóközi magyar falvak színtiszta magyar lakosságát fegyveres csendőrök, katonák, partizánok köz- munkára-kiirás ürügyével körülzárják. Külön a férfiakat, külön a nőket, külön a gyermekeket elszállítják Kolin, Pilsen, Prága stb. vidékére. Az ősök és a maguk verejtékes szorgalmából szerzett, szép vagyonukból engedélyezett, némi cók-mókkal hajtják, szállítják őket. Állataikét is szállítják, de más utón, nem nekik. Ha ott is hagyják ezeket, uj telepesek ülnek az ősi vagyonba. Elvesz templomuk, iskolájuk, családi házuk, temetőjük, amelyekhez ezeréves drága emlékek fűződnek. Számos, 7-3 hónapos terhes nőt, sőt a szülési fájdalmakban vajúdó, va- valamint néhány hónapja szoptatós anyát hurcolnak el. Szobrok, emléktáblák válnak a gyűlölet és rombolás nyomán romhalmazokká. Elvadulás és embertelenség üli embertestvéreken diadalát, akkor, amikor a béke- tárgyalás^ Párisban a kiűzésnek ellentmondott és államközi tárgyalást rendelt, nőst pedig Amerikában üldözéssel szemben a kisebbségi jogok biztosítását sürgette. ./.
