Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XII.

XII

5498. sz.

Főpásztori észrevételek a bérmaút után.

• ] j ]

i

1

i

j

1

]

(

1

(

(

]

]

1

1

A tavaszi fővárosi bérmakörút után az őszi bérmakőrutat és egyházlátogatást szeptember 15—október 12. közt a vidéken (Pozsony, Moson, Győr, Komárom és Esztergom vármegyékben) végeztem. Megismertem 39 plébánia 79.513 hívét és megbérmáltam 10.000-nél több fiatalt Dunakilititől Csévig. Ezek a plébániák vallásilag és foglalkozás szerint általában vegyesek. A háború megtépte, a kitelepítés, betelepítés megbolygatta akárhányu- kat. Meglátogattam 19 munkásplébániát (Dorog, Tokod, Sárisáp, stb.). Megvizsgáltam és meglátogattam a templomokat, katolikus iskolákat (többet előadás közben), zárdákat, kórházakat, óvodákat, temetőket, plébániahivatalokat. A mindenütt jelentős számmal és meleg szívvel felsorakozó hívősereg mellett örömmel láttam a hivatalos világ (vármegye, járás, község) képviselőit; tisztelegve megjelentek előttem a nem-katolikus keresztények küldöttségei. Felkerestek a szomszéd (Győr, Székesfehérvár) egyházmegyék plébániái, Győrrévfalu bérmálása alkalmával a győri egyházmegye főpásztorával az élen, az állami, vármegyei, városi hatóságok. Útközben a leány- agy házközségek is szeretettel megállítottak meleg köszöntésükkel. Voltak napok, amelyeken 2—4 plébánián bérmáltam, bogy a közbeeső vasárnapokon Szegeden, Budapesten vehessek részt a Szent Gellért ünnepeken.

Ladomér új magtár-templomában különös örömömre szolgált a bérmálás.

Tapasztalataim általában örvendetesek. Sok buzgó papot ismertem meg. Találtam nem egy helyen igen jó, szinte érintetlen híveket; rosszakat, megátalkodottakat, az Egyháztól elfordultakat sehol. Munkáshíveim is fegyelemmel, tisztelettel és ragaszkodással fogadtak. Nem tartozik ugyan a bérmálás elmaradhatatlan kellékeihez, de az ifjúság t ezúttal

sem hagyta el a bandériumot, kerékpáros fogadást. A hívek bizalma az Egyház iránt a nehéz időkben csak nőtt. Külön köszönték a nehéz időkben elhangzottt főpásztori útmutatásaimat akár a püspöki kar egyetemével, akár külön hangzottak el azok. Papjaimmal észrevételeimet közöltem, az útmutatásokat mindenütt megadtam. Papjaim a hívekkel a megrongált épületeket máris nagy áldozattal és odaadással helyreállították (Bajna, Nagysáp, Sárisáp, Dorog, Héreg, stb.). Ahol ez nem történt meg, ott azt meghagyásom szerint a tél bekövetkeztéig elvárom.

Az előkészítés gondos volt. A bérmálásra vonatkozó megjegyzéseimet itt közlöm:

1. A plébánosok úgy irányítsák híveiket, hogy a bérmálásról ne maradjon el senki a soros ifjúságból.

2. Mindenki maradjon a saját plébániája bérmálkozására. Nem helyes az, ha a hívők kiszakadnak a helyi hívőközösségből. Az előkészület sínyli meg az ide-oda hajladozást. Megesik igy, hogy a saját bérmálkozást ép azért kell elhagyni, mert ide-oda kullonganak a hívek.

3. Az aznapi szentáldozást végezzék el korábban. A jövőben a főpásztori szentmise alatt az egyházközségi képviselőtestület tagjait kívánom sajátkezűleg megáldoztatni, hogy a hívősereg példájára és épülésére legyenek. Az ő előző és aznapi gyóntatásukra gondoskodjanak idegen (szomszéd) papról.

4. A szentmise és bérmálás alatt szívesebben veszem a népéneket; az énekkar legfeljebb egy énekszámmal szerepeljen.

5. Az egyesületektől tisztelgéskor írásbeli jelentést kívánok.

6. A diszkapu ne legyen messze a templomtól.

12